Az összetéveszthetetlen stílusú koreográfus most két nőt és egy férfit engedett egymás közelébe, akik nem sok jót mutatnak rólunk, nekünk.
Pataky Klára az utóbbi években határozottan bekeményített: a korábban légies táncosnői helyére többek között Maday Tímea érkezett, aki kirobbanni kész őrületével egészen másfajta energiákat keltett életre. Legszebben talán a CsendÉlet című előadásban, ahol partnere is akadt Hámor József személyében. Később is marad az ökölbe szorult kéz, és valami elemi fájdalom Pataky Klára munkáiban. Tavaly két remekbeszabott koreográfiát is bemutatott, valami érezhetően készült. Valami keményebb, mint amit megszoktunk a törékeny és csendes alkotótól.
Legújabb darabját Bot Ádám, Bujdosó Anna és Széki Zsófia adta elő a Bethlen Téri Színházban. Bujdosó Anna és Széki Zsófia mint két klón, egyikük kicsit talán lágyabb, de nem sokkal, valamelyikük karján egy tetoválás az elefántot felfalt kígyóról megadja a darab alaphangulatát. Bármit és bárkit felfal ez a két nő, Bot Ádámot akár keresztbe is. Dinamikus mozdulatok a találkozások helyén: legfeljebb közeledések vannak. Alig mozdulnak a lábak, a karok viszont éles fegyverekként kaszálnak. Ezen a vidéken nincsen ölelés, de még csak intim érintés sem. Tűpontos harcok, amelyek telibe találják a világot, amiben élünk. Az általunk kialakított tájat, benne a mindenkivel harcoló testlelkekkel.
Nem kell nagy agyafúrtság az előadás megértéséhez, visz magával ez a megérintően lehangoló kép. Pataky Klára megmutatta, hogy annak a bizonyos X generációnak is van hozzáfűznivalója mindahhoz, amiben élünk.
(10/10)
