Tallós Rita és Barbinek Paula kétszemélyes előadói estje, az Anyám az őrületbe kerget szeptember 17-én debütál a 6SZÍN-ben. A produkció igazi bátor kísérlet, mely megteremti saját színpadi műfaját: a stand up comedy vagány humora keveredik a társalgási színdarabok frappáns replikáival és a családi drámák szívszorító személyességével. Anyát és lányát kérdeztük a produkcióról.
Az előadás egy anya-lánya kapcsolatról szól. A ti anya-lánya kapcsolatotok mennyire derül ki a darabból?
Tallós Rita: A mi anya-lánya kapcsolatunk a darab maga, szóval abszolút kiderül. A mi nem egyszerű, azonban felettébb izgalmas életünk kel életre sok humorral az előadásban.
Barbinek Paula: Így van, a darab a mi kapcsolatunkról szól. Bár volt olyan, hogy valaki nem tudta, hogy anya és lánya vagyunk, és azt mondta az előadás után, hogy milyen érdekes lenne, ha mi azok lennénk. Amikor felvilágosítottam, hogy bizony mi azok vagyunk, akkor csak annyit tudott mondani: ez nagyon kemény!
A darab próbái közben okozott-e bármilyen nehézséget az, hogy nemcsak rokoni, hanem kollegiális kapcsolatban is együtt kellett működnötök?
Rita: Az, hogy a lányommal játszom, először fordul elő. Az Anyatigrisekben már dolgoztunk együtt, de színészekként most debütálunk. Profi módon vettük az akadályokat, a munka során a szakmai feladatokra koncentráltunk, nem arra, hogy mi anya és lánya vagyunk. Most az a különleges helyzet, hogy a saját életünket próbáltuk újraélni és rekonstruálni. Ez egy kötéltánc, ami nem mindig volt öröm, nem mindig volt előnyös valaki számára, de szuper csapatmunka volt és folyamatosan egymást segítettük.
Paula: Semmilyen nehézséget nem okozott, hála a rendezőnknek és a csapatnak. Nagyon erős bizalom volt mindenki felé, és minden munkatárs mentőhálóként volt segítségünkre. Ha bármelyikünk elérzékenyült a próbák alatt, mindig volt, aki megölelgesse.
Mi volt az, amit legtöbbször kért tőled a másik a próbák alatt?
Rita: Legtöbbször a lányom azt kérte, hogy hagyjam a rendezőt rendezni. Ebből természetesen nem volt súrlódás, és jókat nevettünk rajta.
Paula: Nem volt ilyen, anyának bár előjött a rendezői vénája, inkább beszélgetett velem a
szituációkról, mint instruált volna.
Rita több sikeres rendezésen is túl van, miért gondoltátok úgy, hogy mégsem ő, és miért éppen Szőlőskei Tímea rendezze meg az előadást?
Rita: Azért nem rendeztem, mert nem szerettem volna egyszerre színészként és rendezőként is a munkában résztvenni. Alapvetően színész vagyok, és nagyon jó érzés újra színpadon lenni. Ez nagyon nehéz anyag, attól függetlenül, hogy vígjáték, szükséges volt hozzá egy karmester, aki ezt az egészet lentről levezényli. Szőlőskei Tímea nagyon jó választás volt a feladatra. Ő most debütált rendezőként és remekül összefogta a csapatot. Nagyon jó humora, stílusérzéke és ízlése van, mindkettőnket jól ismer, ezért nagy szeretetben és együttműködésben zajlottak a próbák.
Paula: Szóba sem jött, hogy önmagát rendezze anya. Szükségét éreztük egy külső szemnek az elejétől fogva. Timi ismeri a történetünket, elképesztő humora van, nem kérdés, hogy tökéletes választás volt.
Az előadás az ajánló szerint azt meséli el, hogy milyen lehet egy legkevésbé sem hétköznapi anya lányaként felnőni. Szóval milyen volt egy legkevésbé sem hétköznapi anya lányaként felnőni?
Paula: Egy nem hétköznapi anyával gyakran nehéz, bár gondolom mindenki különlegesnek gondolja a saját életét, és a kapcsolatát a gyermekével vagy az anyjával. Én sokszor vágytam volna egy hétköznapi anyára gyerekkoromban, aki nem ennyire feltűnő, azonban a szüleimnek köszönhetem azt, hogy most az lehetek, aki vagyok.
Rita: Anyaként természetesen sokat rontunk, ki többet, ki kevesebbet. Ezt mind jószándékból tesszük, és meg vagyunk győződve, hogy mindent jól csinálunk. A darab azt akarja megmutatni az embereknek, hogy kommunikációval és szeretettel hogyan lehet feldolgozni egy anya-lánya kapcsolatot. Ez azért is lehet tabu téma, mert mi nagyon mélyre megyünk az előadásban, sok minden van, amit fel kell dolgoznunk és túl kell tenni magunkat rajta. A szeretet az alapdolog, de az igazi mély szeretet az, amikor valakit a hibáival együtt szeretünk. Ez nálunk megvan, ami a színpadon is kiderül.
