1. A film igaz történeten alapul. Ebben a 2009-es drámában Richard Gere a vonattal ingázó Wilson professzort alakítja, aki egy nap gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, hazaviszi,  és bár a felesége, Cate (Joan Allen) nem örül neki, végül megengedi, hogy a Hacsinak elnevezett akita kutyus náluk maradjon. A professzor és kiskedvence között szoros barátság alakul ki. Amikor Hacsi már elég erős lesz ahhoz, hogy lyukat ásson a kerítés tövébe, minden nap elkíséri a professzort a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Csakhogy a gazdi egy nap nem érkezik meg…

A történet valóban majdnem ugyanígy játszódott le Japánban az 1920-as években. 1924-ben Hidesaburō Ueno, a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszékének professzora fogadta be háziállatként Hacsikót, a gazdátlanul kóborló aranybarna akitát. A kutya minden munkanap végén hálásan üdvözölte a professzort Tokió Shibuya nevű vasúti megállójában, egészen 1925 májusáig, amikor a professzor agyvérzést kapott és meghalt, így már soha nem tért vissza az állomásra. A következő 9 évben azonban a kutya minden nap várta professzor érkezését, és pontosan akkor jelent meg az állomáson, amikor a vonat befutott, egész addig, amíg 1934-ben (más források szerint 1935-ben) el nem pusztult.

2. Hacsikó a japánok büszkesége, szobrot is emeltek neki Shibuya vasútállomása előtt. A vasútállomáson várakozó akita története már '30-as években is mélyen megérintette a japán embereket, főleg miután egy terjedelmes cikk jelent meg róla az Asahi Shimbun hasábjain 1932. október 4-én. Ezután az emberek elkezdtek Hacsikónak finomságokkal kedveskedni, hogy egyen valamit, amíg a szeretett (bár ekkor sajnos már halott) gazdáját várja. A kutya idővel a nem mindennapi hűség jelképe lett, és 1934-ben egy bronzszobrot is kapott a Shibuya vasútállomás előtt azon a helyen, ahol a professzort várta. A szobor ma kedvelt találkozási pont és turistalátványosság (Hacsikót pedig a japán Természettudományi Múzeumban állították ki a preparátorok a halála után, ahol ma is megtekinthető).

3. Japánban már 1987-ben filmre vitték Hacsikó történetét. A Hacsikó című alkotást maga Richard Gere is látta, és az ő ötlete volt, hogy mindenképpen készüljön belőle hollywoodi remake. A színész ugyanis a 2000-es évek végén pont egy olyan filmet akart forgatni, amit majd megnézhet akár a fiával, Homerrel együtt is, mert családbarát a témája.

4. A forgatáson nem egy, hanem három kutya játszotta Hacsit. Név szerint Layla, Chico és Forrest. Chicót Mark Harden kutyakiképző fogadta örökbe a munka végeztével, Laylát pedig David Allsberry, aki szintén kiképzőként dolgozott az állatokkal a forgatáson.

5. Richard Gere kezdetben nagyon félt, hogy nem fog tudni jól kijönni az akitákkal. Egy New York Times-interjúban így emlékezett vissza a kutyákkal eltöltött forgatási napokra:

Volt egy bizonyos mértékű aggodalom bennem. Vajon jól kijövünk majd egymással? Őket nem lehet csak úgy megvenni. De körülbelül három nap elteltével az egyik kutya odajött, és egyenesen az ölembe tette a fejét. Ez volt az a nagy pillanat, amikor befogadtak a falkába.

6. Ha Gere nem jött volna ki a kutyákkal, alighanem távoznia kellett volna a produkcióból... Vagy legalábbis Hacsi nem akita lett volna a filmben, hanem valami más fajta kutya – ezzel azonban pont az eredeti Hacsikó története veszett volna el. A kutyákról utóbb ezt nyilatkozta Richard Gere a sajtónak:

Ezek nem olyan kutyák, akiket jutalomfalatokkal lekenyerezhetsz, ezek vagy szeretnek, vagy nem, vagy kapcsolatot teremtenek veled, vagy nem. Nagyon kényes és különleges kutyák. A kiképzők is nagyon féltek attól, hogy mi lesz, ha találkozom a kutyákkal, mert ezek az akiták azonnal döntenek, és ha nem tetszel nekik, akkor onnan már nincs visszaút.

7. Rechard Gere-ék átrakták a történetet Japánból az amerikai keleti partra. A forgatás nagy része a Rhode Island-i Bristolban és a Rhode Island-i Woonsocketben zajlott. A történetben azonban csak egyetlen utalás van erre: amikor az újságíró Teddy Barnes (Rob Degnan) kijelenti, hogy a helyi napilapnak, a Woonsocket Callnak dolgozik. Emellett a stáb forgatott a Rhode Island-i Kingstonban található egyetemen, a University of Rhode Islanden, a Rhode Island-i Providence-ben található Columbus Theaterben és a Providence-t a Massachusetts állambeli Worcesterrel összekötő vasútvonalon is, ami még 1844-ben épült.

8. Ma már Woonsocket pályaudvarán is van egy turistamágnes Hacsi-szobor. Ez a Shibuya vasútállomáson látható bronzszobor pontos másolata, 2012. május 19-én leplezték le ünnepélyes keretek között. Azóta is kedvelt zarándokhelye minden film- és kutyabarát számára.

9. A készítők felhívták a nézők figyelmét arra, hogy bár az akiták cukik, ne akarjon mindenki ilyen kutyát otthonra. A kölyökkutyák például könnyen kifáradnak, és nagyon érzékenyek a hidegre (a forgatáson például szőrszínű kabát volt rajtuk néhány jelenetben). A film végén egy ilyen kiírás is szerepelt, intelmül a leendő akita tulajdonosoknak:

Bár sokan szeretnék családi kedvencként tartani, az akitákat csak elhivatott és tapasztalt kutyatartóknak ajánljuk.

10. Minden jó, ha a vége jó: Hacsi és a professzor végül újra találkozhattak. Ueno professzor halálának 90. évfordulóján, 2015-ben a Tokiói Egyetem mezőgazdasági tanszéke egy új bronzszobrot állított fel az egyetem előtti kertben, amely a gazdájával ismét találkozó Hacsikót ábrázolja.