A Tű a szénakazalban (1981) Ken Follett majdnem azonos című regénye alapján készült. Azért „majdnem”, mert a kémregény eredetileg Storm Island, vagyis Viharsziget néven jelent meg még 1978-ban, majd a második kiadásra változtatták meg a címet az allegorikusabbnak tűnő végleges verzióra.

Akárcsak a történet jelentős része, a filmbeli Storm Island is csak kitaláció, az ott játszódó részeket a Skócia nyugati partján található valódi Isle of Mull alakította, a Belső-Hebridák második legnagyobb, Nagy-Britannia negyedik legnagyobb szigete. Ami mellesleg egyáltalán nem kihalt, sőt, meglehetősen sűrűn lakott, több népes falu és kastély található rajta, és kedvelt turistacélpont. A filmesek is nagyon szeretik, gyakran forgatnak errefelé, az egyik leghíresebb itt készült film az Emmerich Pressburger rendezte Vágyak szigete (1945).

Persze nem minden kitaláció, az angolok megtévesztő hadművelete valóban létezett, és tényleg felállítottak egy fantomhadsereget Első Amerikai Hadseregcsoport (FUSAG) néven. Parancsnokául az agresszív vezetési módszereiről ismert, a németek által is tisztelt George Patton tábornokot nevezték ki. A cél az volt, hogy a németek azt higgyék, a szövetségesek Calais-nél szállnak majd partra, és ehhez Kentben és Sussexben még parancsnokságot is berendeztek, a német kémrepülőknek pedig fából készült tankok és repülők kínáltak hamis információt. A FUSAG a többi brit és amerikai alakulat rádióüzeneteiben is folyamatosan jelen volt, hiszen a németek lehallgatták ezeket az üzeneteket. A megtévesztés sikeres volt, a németek Calais térségében várták a partraszállást, Normandiáról sokáig azt hitték, csak elterelés.

Volt a filmnek egy nagyon fontos nézője is, George Lucas, akit egyrészt lenyűgözött a kész munka, de még jobban értékelte azt a tényt, hogy Richard Marquand rendező időre és a költségvetés átlépése nélkül fejezte be a viszonylag összetett és drága produkciót. Ezért bízta rá Star Wars: A Jedi visszatér (1983) elkészítését az angol kollégára, de a döntésnek volt jóval prózaibb oka is. Lucas olyasvalakit keresett, aki nem volt tagja a hollywoodi rendező szakszervezetnek, mivel akkoriban vitás ügyei voltak.

Bár szívesen dolgozzák fel munkáit, a mai napig a Tű a szénakazalban (1981) az egyetlen olyan Ken Follett adaptáció, amelyet moziban is bemutattak. A többi tévéfilm vagy sorozat, mint például a Magyarországon forgatott A katedrális (2010), amelyben, talán véletlenül, szintén játszott Donald Sutherland.

Donald Sutherland néha furcsán választ szerepeket, hiszen alig öt év leforgása alatt háromszor alakított náci kémet illetve gyilkost. Az egyik természetesen a Tű a szénakazalban (1981), a másik A sas leszállt (1976), ahol egy nagyon hasonló, az ellenséges vonalak mögött működő, semmitől sem visszariadó kém volt, igaz, nem német, hanem ír, a harmadik pedig a Medvesziget-akció (1979), amelyben nem ő harcolt a III. birodalom mundérjában, hanem az apja, egy tengeralattjáró kapitánya.

A filmnek természetesen van magyar vonatkozása, hiszen a zenéjét a magyar Rózsa Miklós szerezte, aki olyan nagy történelmi eposzokat jegyzett, mint a Ben Hur (1959) vagy az El Cid (1961) – az előbbiért Oscar-díjat is kapott.

A filmbeli tű nem csak arra utal, milyen nehéz megtalálni egy profi kémet háború idején, de a főszereplő Faber kedvelt fegyverére, a vékony pengéjű tőrre, ami a filmben egy rúgósbicska, és amely elég sok életet olt ki a játékidő alatt.

Az 1981-es produkció nem egy anakronizmust tartalmaz: a német kémért érkező U-53-as német tengeralattjárót egy, a felépítménye alapján könnyen azonosítható S-osztályú brit tengeralattjáró alakítja, a film végén pedig feltűnik egy Westland Dragonfly helikopter, amelyet csak évekkel a háború után állítottak szolgálatba.

Donald Sutherland és a női főszereplő, a nagyszerű Kate Nelligan már jól ismerték egymást, hiszen ők voltak a főszereplői a 1977-es Bethune című, megtörtént eseményeket feldolgozó tévédrámának.

Amikor Faber németül beszél a berlini kontaktjával, akkor érezhetően nem Donald Sutherland hangját halljuk, hanem egy született német hangját vették „kölcsön”.

Ebben a filmben mutatkozott be a világ számára Bill Nighy – igaz, korábban már játszott A kis lord (1980) című tévéfilmben, de ez lett a filmes bemutatkozása. Az Igazából szerelem tárgya egy kissé sznob brit vadászpilótát alakít ebben a filmben.

Érdekes módon a nyolcvanas évek elején két olyan film is rendkívül népszerű lett világszerte, amelyben egy asszony férje autóbalesetben lebénul,  a boldogtalan asszony pedig egy erotikával fűtött titkos kapcsolatba menekül. A másik ilyen film a Lady Chatterley szeretője  (1981), és érdekes módon a Tű a szénakazalban egyik karaktere meg is említi a regényt.

A filmnek készült egy nem hivatalos indiai remake-je – arrafelé nem olyan szégyenlősek az ilyesmivel -, igaz, az eredeti történetnek csak a legfontosabb elemeit vették át. A Belepusztulni (2006) főhőse egy olyan indiai lány, aki egy, magát katonatisztnek kiadó, és egy nukleáris fegyver után kutató kashmíri terroristába szeret bele – akit aztán kénytelen megölni a hazája védelmében.