1. Bár a szerepért döbbenetes összeget, 15 millió dollárt ígértek neki, Julia Roberts majdnem visszautasította Anna Scott szerepét, mert „kényelmetlenül érezte magát” a brit könyvesbolti eladóba beleszerető hollywoodi sztár bőrében.

Annyira kényelmetlenül éreztem magam! Már annyiszor elmeséltem ezt, de majdnem úgy alakult, hogy nem vállaltam el a szerepet, mert egyszerűen... Ó, egyszerűen annyira kínosnak tűnt. Nem tudtam, hogyan kell eljátszani egy ilyen személyt."

Magyarul: a híres színésznő nem tudta, hogyan játsszon el egy híres színésznőt. Picit sem furcsa.

2. A dolog itt nem állt meg: az Oscar-díjas színésznő kifejezetten utálta, amikor a forgatáson híres filmsztárnak kellett beöltöznie, nem érezte jól magát ezekben a ruhákban. Pont emiatt alakult úgy, hogy a ruhák, amiket végül a híres „Ez a lány is én vagyok...” jelenethez vett fel, a saját aznap hordott ruhadarabjai voltak.

A sofőrömet, a drága Tommyt küldtem vissza aznap reggel a lakásomba. Azt mondtam neki: »Menj be a hálószobámba, és hozd ezt, ezt és ezt a szekrényemből!« És a saját flipflopomban voltam, az aranyos kis kék bársonyszoknyámban, meg a saját pólómban és a kardigánomban... Nagyszerű jelenet lett.

3. Ami a 15 milliós igazi sztárgázsit illeti, ebből sikerült a színésznőnek viccet csinálnia: amikor Anna Scottot arról kérdezik, mennyit kapott a legutóbbi filmjéért, Julia Roberts reflexből rávágta, hogy 15 milliót – holott a forgatókönyvben eredetileg itt 10 millió szerepelt, és az első olvasópróbákon is ezt mondta fel.

4. Julia Roberts és Hugh Grant imádni való párost alakítanak. De amilyen szimpatikus volt Grant a világ egyik leghíresebb színésznőjébe beleszerető félszeg William Thacker szerepében, olyan bunkó volt a valóságban a sztár a forgatáson. Elég rosszmájúan folyton arra panaszkodott, hogy Robertsnek sokkal mélyebb a hangja, mint az övé. De partnere szájméretével sem volt elégedett, aminek elég szemtelen módon szintén hangot adott. A színész kifejtette, hogy

a színésznőnek olyan széles a szája, hogy a csókjelenetek közben hall egy halk visszhangot.

5. A film egyik kevésbé látványos, de nagyon bájos mozzanata, hogy Anna (Roberts) észreveszi, hogy Williamnek (Grant) van egy másolata Marc Chagall "La Mariée" című festményéről – és pár hónappal később ajándékba adja a férfinak a festmény eredeti változatát. Csakhogy kiderült, hogy a filmben látható „eredeti” festmény annyira jó másolat lett, hogy a stábnak meg kellett semmisítenie. Ahogy Duncan Kenworthy producer nemrég elmondta: „Meg kellett ígérnünk, hogy a Chagall festmény általunk megrendelt másolatát megsemmisítjük. A hatóságok ugyanis amiatt aggódtak, hogy ha a mi hamisítványunk annyira jó, akkor később valahogy megjelenhet a feketepiacon, és ez problémákat okozhat nekünk is.”

6. Volt valaki, aki kicsit ellopta a show-t a két sztár elől:  Rhys Ifans Hugh Grant hibbant lakótársaként hívta fel magára a figyelmet. Mármint tényleg, mert amikor az egyszeri brit könyvesboltos és a hollywoodi filmsztár viszonyának hírére ráharap a bulvársajtó, ő eksztatikusan fürdik a kamerák fényében, de persze az is lehet, hogy mindenkit hülyére vesz, mert nála nem nagyon lehet tudni. Ő egy kiszámíthatatlan, obszcén, tulajdonképpen visszataszító figura, az utolsó, akit igazi lakótársnak akarnánk, de Ifans olyan zseniálisan hozza a figurát, hogy lehetetlen nem szeretni. Akár jobban is, mint a mindig éhes kiskutya tekintetű Hugh Grantet a maga negédességével.

7. A kékajtós ház, ahol William Thacker él, valóban létezik – bár a filmben többnyire egy díszletet használtak. Tényleg a Portobello Road közelében található, és egykor a film forgatókönyvírója, Richard Curtis lakott itt. A házat a rákövetkező évben eladták, de az ajtót leszerelték és elárverezték. William könyvesboltja valójában egy régiségbolt volt, amit kibéreltek, mellette egy hentes áll, a hentes mellett pedig Curtis produkciós cégének az irodája található.

8. Richard Curtis később azt nyilatkozta, hogy Anna Scott  alakját Grace Kelly-ről és Audrey Hepburnről mintázta – az utóbbi azért sejthető volt, mert a történet időnként emlékeztet a Római vakációra (1953).

9. A film alapötlete álmatlan éjszakák következménye: az aludni képtelen Richard Curtisnek egy éjszaka forgolódás közben ugrott be, milyen lehet, hogy egy teljesen átlagos ember egy hihetetlenül híres emberrel jön össze, és ez hogyan befolyásolná az életüket.

10. Furcsaság, de Anna az egész film során egyszer sem ejti ki William nevét – legfeljebb a barátai által használt becenevét, a Floppyt.

11. Persze a filmnek megvannak a maga apró hibái is. Az óriási narancsléfolt Will kék ingén soha nem tűnik el teljesen a film kulcsfontosságú jelenetében. A szokatlanul impozáns folt azonban meglepő gyakorisággal változtatja alakját. Különösen figyelemre méltó a szín, amely előbb világosabbá, majd sötétebbé válik, annak ellenére, hogy a világítás változatlan marad.

12. Ez a film Hugh Grant karrierjének legtöbb pénzt hozó darabja: a film összesen 363 millió dollárt hozott a mozi forgalmazásban, amiben nincsenek benne a DVD, Blu-ray eladások és tévés bevételek. Julia Roberts esetében ez legfeljebb egy közepes bevételnek felel meg.

13. Egy éles szemű néző szúrta ki a következő hibát: még a film elején egy vásárló Charles Dickenstől szeretne könyvet venni, mire William tőle kissé szokatlan módon udvariatlanul elküldi, mondván: Mi útikönyveket árulunk. Csakhogy Dickens több, a maga idejében mértékadó útikönyvet is írt, köztük az Amerikai feljegyzéseket és a Képek Itáliábólt.

14. Létezik egy igazi útikönyv bolt Londonban, a Travel Bookshop, ahol a film bemutatása után az ajtó fölé kiírták: We are Almost Famous – azaz Majdnem híresek vagyunk.

15. Amikor Anna és William arról beszélgetnek, miért vannak a férfiak úgy oda a mellekért, William azt találja mondani. „Meat Loafnak egész jó mellei vannak”. Mindez alig négy hónappal a Harcosok klubja (1999) bemutatása előtt hangzott el, ahol Meat Loaf jókora mellei komoly szerepet kaptak – igaz, a színész-énekes egy ún. kövérjelmezt hordott, vagyis a mellek nem a sajátjai voltak.