Évfordulós a Trónok harca, megnéztük, milyen hatása volt a televíziózásra.
2011. április 17-én mutatta be az HBO a Trónok harca című fantasy sorozat első részét Amerikában, egy nappal később pedig már Magyarországon is vetítették. Ugyanebben az évben, nem sokkal korábban, június 6-án indult itthon az HBO Go nevű streamingszolgáltatás, ahol szintén nézhető volt a Trónok harca, ám ekkor még a televíziós sugárzás élvezett előnyt. Az egyik ok, hogy tizenöt éve még nem volt ennyi streaming platform, a másik, hogy aki nem akart spoilerekbe belefutni, az inkább megnézte az aktuális részt az HBO tévécsatornáján, a premier pillanatában. Mondjuk, aki olvasta az eredeti regényeket, annak majdhogynem mindegy volt. Merthogy ez is egy könyvadaptáció, ami elég érdekesen alakult.
A sorozat George R. R. Martin – akinek a nevét előtte minden bizonnyal jóval kevesebben ismerték – A tűz és jég dala című regénysorozatán alapul, ennek első kötete a címadó Trónok harca. A regényfolyam összesen öt kötetből áll, és mindmáig nem lett lezárva – végül ez lett a sorozat veszte, de ne szaladjunk ennyire előre! A Trónok harca egy politikai fantasy, egészen más, mint mondjuk A Gyűrűk Ura, ami valójában egy pikareszk, könnyed kalandokkal. A Trónok harca egészen más világ: tele van családi viszálykodással, árulással és politikai intrikával – és mégis, imádták a nézők. Ennek számtalan oka van, de Martin következetes karakter- és világépítése egyértelműen közéjük tartozik.
A sorozat premierjét 3,858 millióan nézték az HBO-n, ez a nézőszám idővel csak nőtt, az utolsó részt 13,61 millióan látták a premier időpontjában – igen, a tévében.
Pedig ez a csúfos nyolcadik évad volt, amit mindenki fogcsikorgatva emleget.
Az történt ugyanis, hogy mivel A tűz és jég dala nem egy lezárt könyvsorozat, az HBO belefutott abba, hogy hamarabb pörgették ki sorozat formájában a köteteket, minthogy Martin megírta volna az új, soron következő regényt. Ebből aztán az lett, hogy a széria alkotóinak, David Benioff-nak és D. B. Weiss-nek maguknak kellett elvarrni azt a töménytelen történetszálat, amit George R. R. Martin bogozott össze. Ebből aztán egy olyan gyenge, kaotikus, minden tekintetben méltatlan lezárás lett, ami épp olyan legendás, mint maga a sorozat. A Trónok harca hatása ugyanis nem csak a mostanában készülő spin-offokon (Sárkányok háza, A hét királyság lovagja) érezhető, hanem azon is, miként nyitott utat a sorozat a nagy költségvetésű fantasy-sorozatoknak, és miként próbálta lemodellezni a többi platform a Trónok harca sikerét. Enélkül ugyanis sem a Vaják (Netflix), sem A Gyűrűk Ura: A hatalom gyűrűi (Amazon Prime Video), sem A sógun (Diseny+) nem készült volna el – vagy legalábbis nagyon-nagyban hozzájárult a Trónok harca sikere ahhoz, hogy elkészülhessenek.
A regények folytatására pedig ugyancsak tizenöt éve várunk: az ötödik kötet, a Sárkányok tánca ugyanis 2011-ben jelent meg, abban az évben, amikor a tévésorozat elindult. Martin minden évben biztosítja a rajongókat, hogy dolgozik a hatodik köteten, hiszen mindenki kíváncsi rá, ő hogyan zárja le a történetet. A regénynek már címe is van: Winds of Winter (’A tél szelei’), de mindig tolódik a megjelenési dátum. Ráadásul ez nem is a záró, hanem az utolsó előtti kötet lenne, ám a szerző már többször is hangsúlyozta, hogy tudja, hogy meg kéne írni az utolsó két kötetet, de „nincs hozzá kedve”. A Trónok harca így valószínűleg a sorozatok és a mozifilmek világában él tovább, hiszen nemrég jelentették be, hogy jövőre érkezeik az első Trónok harca film, az Aegon's Conquest (’Aegon hódításai’), amiről bővebben itt írtunk.
Köztük a Trónok harca
