1. A rádiójáték

Természetesen ez a film is regényadaptáció… illetve várjunk csak, nem is, ez eredetileg rádiójáték volt! A BBC 4 1978-ban tűzte műsorra a hat részben, The Hitchhiker's Guide to the Galaxy Primary and Secondary Phases címen.

Bár a csatorna szinte nem is promotálta, és teljesen lehetetlen időben sugározta (az első adás 1978. március 8-án, szerdán, 22:30-kor ment le), mégis szép kis siker lett.

A hallgatóknak Marvin, a „paranoid android” tetszett a legjobban, noha eredetileg csupán egyetlen geg lett volna a bánatos robot.

1.1. A regény

Bizony, még csak most jön a regény: a rádiójáték szerzője, Douglas Adams a Pan Books felkérésére írta át regény formába a sikeres rádiójátékot. Az első könyv 1979 szeptemberében jelent meg a ma már jól ismert Galaxis útikalauz stopposoknak címmel. Ezt négy további regény követte: Vendéglő a világ végén (1980), Az élet, a világmindenség meg minden (1982), Viszlát, és kösz a halakat! (1984), Jobbára ártalmatlan (1992). Ez az öt könyv egészen új értelmet adott a trilógia kifejezésnek, hiszen a harmadik regényen még ez állt, majd hozzácsapódott még két kötet, így a későbbi kiadásokon már ez olvasható: „a teljesen pontatlanul elnevezett Galaxis-trilógia első / második / harmadik / negyedik / ötödik része”. Douglas Adams tervezett egy hatodik részt is Galaxis-trilógiához, ám korai halála miatt ezt már Eoin Colfer írta meg Ja, és még valami… címmel.

1.2 A sorozat

Türelem, mindjárt eljutunk a filmig, de előbb a figyelmedbe kell ajánlanom a BBC sorozatát, amelyet 1981 elején sugároztak a BBC 2-n.

Ez a hat rész az első regényt, és a második regény egy részét dolgozza fel.

A szériát is maga Douglas Adams írta, aki ráadásul kétszer is cameózik benne. Bár alapvetően sikeres volt, mégsem készült hozzá folytatás. A sorozat Magyarországon is megjelent DVD-n.

1.3 A számítógépes játék

A nyolcvanas évek közepén készült egy interaktív kalandjáték is, amit számítógépen lehetett játszani, és ami az első regény cselekményét követte. Rejtvényeket kellett megoldani, tárgyakat gyűjteni, de alapvetőn a kötött történet miatt nem volt nagy mozgástere a játékosnak.

1.4 A képregény

1993 és ’96 közt kilenc füzet jelent meg a DC Comics-nál: ezek az első három regényt dolgozzák fel (minden regényt három füzetben).

1.5 És ismét a rádiójáték

2003 és 2005 közt elkészült a harmadik, negyedik és ötödik regény rádiójáték-adaptációja is, tehát végül visszájára fordult a dolog, és nem rádiójátékból lett regény, hanem a regényekből rádiójáték. Ez némiképp megnehezítette a munkát, ugyanis már a második regényben is voltak olyan események, amik a rádiójátékban még nem voltak benne, így meg kellett teremteni a kohéziót a második és a harmadik rádiójáték közt.

2. A film

Na, végre megérkeztünk listánk eredeti témájához! Bár a tévésorozatot nem folytatták, Douglas Adams szerette volna, ha elkészül a Galaxis útikalauz filmváltozata. 1998-ban alá is írt egy szerződést a Disneyvel, ám 2001-ben bekövetkezett halála miatt a megvalósítást már nem élhette meg. A forgatókönyvet így a Csibefutam írója, Karey Kirkpatrick fejezte be. A film végül több mint negyedszázaddal az első regény megjelenése után, 2005-ben került a mozikba.

3. Az ihlet

Jut eszembe, hát arról még nem is meséltem, hogy jutott eszébe a szerzőnek mindez! Douglas Adams saját elmondása szerint egy európai körutazáson érte az ihlet, amikor is 1971-ben autóstoppal és a Hitch-hiker's Guide to Europe című útikönyv társaságában utazott.

Épp Ausztriában feküdt egy innsbrucki mezőn, kezében a könyvvel, fölötte a csillagok, benne meg alapos alkoholszint, és akkor bevillant neki, hogy milyen jó volna írni egy stopposoknak szóló útikönyvet a galaxisról.

Egy idő után viszont azt is hozzátette ehhez a történethez, hogy magára az élmenyre már nem is emlékszik, csak arra, hogy elmeséli.

4. A cameo

Bár Douglas Adams már nem élt a film forgatásakor, de így is sikerült két cameo erejéig megidézni őt: az Arany Szív űrhajón látható egy festmény róla és feleségről, Jane Belsonról; valamint a Humma Kavula (John Malkovich) irodájában látható szekrényfogantyúkat Adams orráról mintázták.

5. A köntös

Meg fogsz lepődni, de az összes kellék közül az a köntös volt a legdrágább, amit Arthur Dent (Martin Freeman) viselt, ugyanis a forgatáson kellett elkészíteni, és Törökországból rendeltek hozzá anyagot. Zaphod Beeblebrox feje és Humma Kavula szeme a kanyarban nincs a köntöshöz képest. Humma Kavula vallási vezetőt amúgy direkt a filmhez találta ki Douglas Adams.

6. A sikolyok

Jól hegyezd a füled annál a jelentnél, amikor Mr. Prosser (Steve Pemberton) bemutatkozik, ugyanis pont egy pillanattal előtte halk sikolyokat lehet hallani. A regényben Mr. Prosser azért hord prémes sapkát, mert közvetlen leszármazottja Dzsingisz kánnak, és gyakran hallja a fejében, amint több ezer lovas sikolt.

7. Az élet értelme

Erre a kérdésre keressük a választ, mióta emberiség létezik, így nem csoda, hogy a Galaxis útikalauzban is felvetődik, és képzeld, még választ is kapunk rá. Egy szuperszámítógépnek, a Bölcs Elmének teszik fel a kérdést az életről, a világmindenségről meg mindenről (lásd a harmadik könyv címét!), majd hét és fél millió év múlva kész is a válasz: 42. Ez a szám azóta kultikus lett, pedig semmi különös nincs mögötte, Douglas Adams is megmondta:

„Ez egy poén volt. Kellett egy szám, egy közönséges, nem túl nagy szám, és én választottam egyet. Bináris számrendszer, 13-as számrendszer, tibeti szerzetesek... mind teljesen lehetetlen ötletek. Ültem az asztalomnál, bámultam ki a kertbe és arra gondoltam, »a 42 jó lesz«, és legépeltem. Történet vége.”

A Bölcs Elme amúgy a film 42. percében magyarázza el a 42-es szám jelentőségét.

8. A Pángalaktikus Gégepukkasztó

A végére egy koktéllal kedveskedünk az olvasóknak. A Galaxis-trilógia (amiről most már tudjuk, hogy nem trilógia!) számtalan elvetemült dolgot tartalmaz, de ezek közül talán a legkellemesebb a Pángalaktikus Gégepukkasztó nevű koktél, melynek hatását így írja le Douglas Adams az első könyvben:

„olyan, mint amikor szétverik az ember agyát egy lédús citromszelettel, melyet vaskos aranytéglára erősítettek”.

A koktélról természetesen Cserna-Szabó András és Darida Benedek is megemlékszik a másnaposság történetét megéneklő könyvükben (Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan). Ők így foglalják össze a cuccot:

„ha eltekintünk az egzotikus hozzávalóktól – ilyen például az algoliai naptigris foga –, a Gégepukkasztó receptje meglehetősen egyszerű: összelögybölünk mindenféle töményet, oszt hajrá.”

(via IMDb, Wikipedia, Cserna-Szabó András - Darida Benedek: Jaj a legyőzötteknek)