Van, hogy a fantázia túlságosan meglódul, és se orvosi, se fizikai, se kémiai tényekre nincsenek tekintettel a sorozatkészítők.
Egy fikciós műtől nem várjuk el, hogy teljes egészében a valóságot tükrözze, de vannak olyan tudományos tények, amiket újra és újra szeretnek figyelmen kívül a dramaturgia érdekében. Ebből szedtünk most össze ötöt.
Hipp-hopp elkészült egy DNS-vizsgálat
Vonatkozó sorozatok: X-akták, CSI: A helyszínelők és a többi nyomozós sorozat
Ó, mennyi nyomozós sorozatban láttuk már, hogy a szereplők DNS-vizsgálatot kérnek, ami pár órán belül elkészül. Bár az X-aktákban sok a paranormális esemény, az is elég furcsa, hogy az 1. évad 24. részében (A lombik) Scully (Gillian Anderson) egy kifejezetten speciális DNS-tesztet kér, ami három óra alatt elkészül.
A valóság ezzel szemben az, hogy
a DNS-tesztek eredményére legalább 72 órát kell várni.
Ezt a hibát A helyszínelők című sorozatban is gyakran elkövetik. Persze a sztorinak bele kell férni a 45 perces játékidőbe, és nem kell feltétlenül a nézőt a valósággal traktálni, de az mégiscsak túlzás, hogy a szereplők csak belenéznek a mikroszkópba, és hopp, meg is van az eredmény. Ráadásul egy DNS-vizsgálat cseppet sem olyan drámai, mint ahogy azt a sorozatok bemutatják.
A szuperaszimmetria-elmélet
Vonatkozó sorozat: Agymenők
Az Agymenők című sorozat fináléjában Sheldon Cooper (Jim Parsons) és Amy Farrah-Fowler (Mayim Bialik) megkapják a fizikai Nobel-díjat az úgynevezett „szuperaszimmetria-elméletükért”. A fiktív koncepció a húrelmélet egy formája, amelyet Sheldon sebtében dolgozott ki Amyvel az esküvőjük előtti pillanatokban. Bár a teória világmegváltónak számít, a valóságban nem létezik, és nem is létezhet.
A sorozatban számos tudományos tény igaz, de a szuperaszimmetria-elmélet nem tartozik közéjük.
Az Agymenők szerint ez az elképzelés a szubatomi részecskékkel foglalkozik, hogy azok miként reagálnak bizonyos helyzetekben, illetve hogyan reagálnak bizonyos ingerekre. A szuperaszimmetria ötlete azonban egy másik elméleten, az úgynevezett szuperszimmetrián alapul, amely nagyon is létezik, és évtizedek óta foglalkoztatja a kutatókat.
A defibrillátorok használata
Vonatkozó sorozatok: szinte bármelyik kórházszéria a Vészhelyzettől a Doktor House-on át A Grace klinikáig
Szerintem, aki látott valaha kórházsorozatot, az tudja, mi történik azután, hogy elhangzik: „Hátra!”. Az orvosok ilyenkor a defibrillátort használják egy probléma első vagy utolsó megoldásaként, és ilyenkor úgy mutatják be, hogy ez egy olyan készülék, ami képes visszahozni a pácienst a halálból, ám ez korántsem igaz.
A defibrillátorral elektronikus töltést bocsátanak a szívbe, amely segít helyreállítani a normális, átlagos szívverést.
Valóban szívmegálláskor szokták használni, de a sorozatok azt sugallják, hogy akkor kell alkalmazni, ha a betegnek teljesen leállt a szíve.
Sajnos azonban ez nem így van.
Ez is érdekelhet
5 alkalom, amikor a sci-fik megfeledkeztek a tudományról
Pedig ugye nem véletlenül van ott a műfaj nevében, hogy TUDOMÁNYOS-fantasztikus…
Tovább
Az újraélesztés
Vonatkozó sorozatok: szintén a legtöbb kórházszéria, illetve a Baywatch
Ez a másik olyan orvosi eljárás, amit legtöbbször pontatlanul mutatnak be a sorozatokban. A kórházsorozatokban általában ez az első módszer, amivel megpróbálják megmenteni egy beteg életét, és bár
azt a látszatot keltik, hogy szinte minden esetben sikerrel járnak, a valóságban ez csak az esetek 20-40%-ában van így.
Ezt nemcsak az orvosi sorozatok, de például a vízimentőkről szóló Baywatch is rosszul mutatja be: az izmos fiúk és a szexi lányok rohannak a vízbe, kihúzzák a fuldoklót, majd megkezdik az újraélesztést, csak épp rosszul:
a legtöbb esetben ugyanis nem a megfelelő ritmusban pumpálják a mellkast.
Csak az agyunk 10%-át használjuk
Vonatkozó sorozat: Csúcshatás
Az azonos című, 2011-es film folytatásaként készült széria középpontjában ismét az NZT-48 elnevezésű tabletta áll, ami lehetővé teszi, hogy aki beveszi, az a teljes agykapacitását kihasználja. A sorozat azt állítja, hogy ennek segítségével agyunk 100%-át képesek vagyunk használni, míg egy átlagember, csak a 10%-át tudja. A tabletta azonban csak 12 órán hat, aztán visszaáll az eredeti állapot.
Természetesen nem létezik olyan tabletta, mint az NZT-48, de nem ez a legnagyobb gond.
A legnagyobb hiba maga az alapállítás, miszerint csak agyunk 10%-át használjuk – ez bizony egy gyakori tévhit.
Az agy különböző részekre van osztva, amik külön-külön és egységesen is működnek – ez azonban sok mindentől függ: érzelmek, stresszhelyzet és egyéb kontextusok. Ha valaha is feltalálnak ilyen tablettát, az valószínűleg az ADHD-gyógyszerekhez hasonlóan fog működni, nem pedig egy varázskapszulaként, ami zsenivé teszi azt, aki beszedi.
(via ScreenRant)
