1. Máig nem tudni pontosan, melyik jeleneteket rendezte Sergio Leone

Az olasz spagettiwesterneket (amelyek jellemzően mind úgy játszódtak az Amerikai Egyesült Államok hőskorában, hogy szinte kivétel nélkül Spanyolországban forgatták őket) a műfaj pápájaként tisztelt Sergio Leone személyéhez, és az ő baráti köréhez szokás kötni. A Nevem: Senki forgatókönyve is tőle származott: a Senki nevű szerencsevadászt (Terence Hill) azzal bízzák meg, hogy végezzen Jack Beauregarddal, a kivénhedt gyorstüzelővel (Henry Fonda), aki gyerekkora óta a legnagyobb példaképe. Amikor Jack felvilágosítja, hogy ő már csak a nyugalmas öregkorra vágyik, Senki úgy gondolja, hogy a bálványa megérdemel még egy utolsó kalandot, és szervez számára egy felejthetetlen „randevút” a rettegett Vad Bandával... Az egészen biztos, hogy Leone egy napra helyettesítette a forgatáson a fülgyulladásban szenvedő Tonino Valerii rendezőt, de hogy pontosan melyik jeleneteket dirigálta, arra még ő maga is máshogy emlékszik az interjúiban. Egyesek szerint Leone „csak” second unit rendező volt, és egyedül Terence Hill szalonbéli ivós jelenetét és a kisvárosi vásárban játszódó részt forgatta le ő, míg John Landis (A három amigó és az Oscar későbbi rendezője), aki saját bevallása szerint statisztaként szerepelt a filmben, azt állítja, Leone forgatta le a lovas csatát is...

Az viszont biztos, hogy az extrém közeli felvételek, a napszítta bőrű és jégkék szemű vadnyugati gonosztevők és hősök felvonultatása, a Morricone-dallamokkal kísért jelenetek, valamint az erőszak és az erkölcs központi szerepe miatt ez a film egyértelműen a Sergio Leone-életmű része.

2. Ez volt az egyetlen western, ahol Hill tényleg ivott a forgatás alatt

A színész ugyanis mindig is híres volt arról, hogy bár a filmjeiben mindig nagypályás zsiványokat alakított, a való életben már-már Don Matteo-i mértékletességet tanúsít az élet minden területén. A Nevem: Senki volt az egyetlen film, amikor Terence Hill a hitelesség kedvéért valóban alkoholt ivott a forgatás alatt, holott mi sem áll távolabb tőle. Erre később így emlékezett vissza:

A film egyik jelenetében, mikor whiskyt iszom, vizet kevertünk igazi whiskyvel. Azt akartam, hogy a jelenet valósághű legyen, ezért valóban whiskyt ittam, miközben forgattunk. A fejembe is szállt, ahogy a jelenetben jól látható is.

3. Ez volt Henry Fonda utolsó westernfilmes főszerepe

Technikailag persze nem ez volt az utolsó vadnyugati vendégszereplése: volt ugyanis egy cameo szerepe a fia, Peter Fonda 1979-ben bemutatott Wanda Nevada című filmjében.

4. Legendás lett a film főcímzenéje

Amin nincs is mit csodálkozni, hiszen a kultikus olasz spagettiwesternek örök komponistája, a 2020-ban elhunyt Ennio Morricone jegyezte ezt a fülbe mászó dallamot is. Hallgassunk is bele:

5. Magyarországon először 1981-ben vetítették a filmet

Miközben Olaszországban 1973. december 20-án már mozikba került a Nevem: Senki, Magyarországra csak 1981 nyarán jutott el. A MOKÉP jó szokásához híven többféle plakátot is készíttetett hozzá neves hazai grafikusokkal: ma már Kakasy Éva lasszós-revolveres montázsa és Balogh István karikatúraszerű posztere is kincset ér nemcsak a hazai, de a külföldi Bud Spencer–Terence Hill-rajongók körében is.

6. Kétféle szinkron is készült a Nevem: Senkihez

Az első változatot még a MOKÉP készítette el 1981-ben, ebben Oszter Sándor volt Terence Hill magyar hangja. A második verziót már az RTL Klub rendelte be 2000-ben, a 2001. január 19-i tévés sugárzáshoz. érdekesség, hogy sokáig az élt a köztudatban, hogy az első szinkronban Terence Hill „szokás szerint” Ujréti László hangján szólal meg, ám egy, az internetre feltöltött régi mozis kópiából kiderült, hogy Oszter Sándor volt az. Egy 2002-es TV2-interjúban Ujréti el is mesélte, hogy őt is megkereste ugyan az RTL a film újraszinkronizálásakor, ám ő ezt elutasította az életkora miatt, mert szerinte a hangja már nem illett elég jól a fiatal Terence Hillhez (más filmek esetében is így döntött, így Rátóti Zoltán szinkronizálta Terence Hillt az Egy zseni, két haver, egy balek, a Mr. Milliárd és az Isten megbocsát, én nem! egyes verzióiban is).

7. Mit írt a Nevem: Senkiről anno a Filmvilág?

Meglepően jót. Kovács András Bálint ugyanis inkább a klasszikus westernek közé, semmint azok őrült paródiáinak sorába sorolta be az 1981/8-as számban a Nevem: Senkit. Íme egy részlet a cikkből (a teljes írást itt lehet elolvasni):

Ami a film »igazi western« részét illeti – bravúros. Az egyes jelenetek önmagukban tökéletesek; a mese, ami összefűzi őket, töltelék-eseményeivel és helyenként motiválatlan fordulataival nem elég érdekes ugyan, a dialógus nélküli részek a színészi játékkal és különböző hangeffektusokkal mégis rendkívüli atmoszférát tudnak teremteni. A Nevem: Senki igazi erényének mégis az iróniát tartom, mely soha nem hagyja el a történetet, megbocsáthatóvá teszi annak gyengeségeit, és a nézőt felmenti az alól, hogy el kelljen gondolkoznia újabb western-bölcsességeken.

8. A németeknél volt a filmnek egy „folytatása” is

No persze ez csak egy ügyes marketinges trükk volt a dvd-verzió ottani kiadójától. Mert amíg a Nevem: Senki náluk is Mein Name ist Nobody címmel került a boltokba, Terence Hill másik western-vígjátékát, az 1975-ös Egy zseni, két haver, egy baleket már Nobody ist der Grösste címmel (magyarul kb.: Senki a legnagyobb forgalmazták, azt a látszatot keltve, hogy itt is a szerencsevadász Senki a főszereplő – holott ő itt már Joe Thankst, a vadnyugati pisztolyhőst alakította, aki miután megtudja, hogy Milton tábornok hatalmas pénzszállítmányért utazik Cabot tábornok erődjébe, maga áll be az időközben jobblétre szenderült Milton helyére.