Egy kallódó tinilány talál rá a rodeó veszélyes, de izgalmas világára viharvert szomszédja segítségével, ami arrafelé nem csak az egyetlen szórakozás, hanem az egyetlen olyan lehetőség, amely némi sikerélménnyel kecsegtet.
Mielőtt minden díjat megnyert volna A nomádok földjével (2020), Chloé Zhao egy csodaszép bemutatkozó filmmel hívta fel magára a figyelmet. A rodeós (2017) az amerikai társadalom peremén élők sorsát mutatta be, akik számára a rodeó nem csak egy életforma vagy a kitörés lehetősége, hanem az egyetlen terület, ahol valamiféle sikerélményre tehetnek szert. Nagyon hasonló film egy szintén debütáló rendezőnőtől A bika (2019), és valami azt súgja, hogy érdemes megjegyezni Annie Silverstein nevét, aki jelen esetben a forgatókönyvet is jegyezte.
A 14 éves Kris (Amber Havard) Houston egyik lerobbant külvárosában él, és hiába ilyen fiatal, kénytelen egyedül gondoskodni a családjáról. Mivel anyja börtönben van, ő vigyáz kishúgára és ő segít ellátni cukorbeteg nagyanyját. Amikor már végképp elege van mindenből, fiatalkori dacból feldúlja szomszédja házát, és nagy bajba kerül. Jó eséllyel ő is anyja nyomdokaiba lép, és börtönben végzi. Csakhogy a szomszéd, az egykori rodeósztár Abe Turner (Rob Morgan) eltekint a feljelentéstől, ha a lány feltakarítja a maga után hagyott csatateret, és pár napig segít neki a texasi rodeópályán, valamint otthoni és munkahelyi ügyeiben. Miközben Abe-bel utazik, a lány rájön, hogy őt is érdekli a „bikalovaglás”. Ám ahogy elkezdi megtanulni a veszélyes sportot, mindenféle kísértések csábítják vissza a bűn útjára. Eközben a megannyi sérülését egyre erősebb fájdalomcsillapítókkal „orvosló” Abe fájdalmasan szembesül azzal, hogy kezd kiöregedni az egyetlen életformából, amelyet mindig is ismert.
A furcsa páros váratlan kapcsolata mindkettőjüknek segít meglátni az új lehetőségeket, és reménnyel tekinteni a jövőbe, még mielőtt túl késő lenne. Ám mielőtt azt gondolnánk, itt valami cukormázas, életbölcsességekkel teli mesét látunk, gyorsan álljunk meg. Itt nem egy bölcs fekete tereli a jó útra az eltévedt fehért - lásd Bagger Vance legendája (2000) -, vagy ennek fonákja történik, a földhöz ragadt fehér mondja meg a tutit az identitászavaros feketének (Zöld könyv - Útmutató az élethez). Hőseink nem másznak ki a nyomorból és reménytelenségből, mert az olyan szintű, hogy arra még ketten együtt is képtelenek. De legalább megtapasztalnak egy igaz barátságot, egy kis melegséget és sikert, egy pici fényt a lepusztult, lerohadt világban, ahol élnek, a másik Amerikában, amely úgy 50 évvel van lemaradva az USA fejlettebb, előremutató részétől, ahol a rodeó semmit sem jelent. Ami egyébként egy baromi izgalmas és iszonyúan veszélyes sport.
