A Casino a maga három órájával embert próbáló tévénézési feladatnak tűnik, de ha belemerülünk, nem fogjuk megbánni. És akkor azt is láthatjuk, hogy Sharon Stone valóban jó színésznő.
Mindig érdekesebb egy film, ha megtörtént esetet dolgoz fel, esetünkben is erről van most szó. Nicholas Pileggi írt egy könyvet (Casino: Love and Honor in Las Vegas) Frank Rosenthalról a kaszinók uráról, aki Las Vegas-i körökben elég ismert embernek számított, de korántsem jótékonyságáról és galamblelkéről.
A film ebből a könyvből készült, a főszereplőt Robert De Niro játszotta. Rosenthal egyébként nem volt elragadtatva a könyv ötletétől, viszont amikor megtudta, hogy film is készül az életéről, ráadásul Martin Scorsese rendezi, mégis megenyhült, annál is inkább, mert imádta a Nagymenők című filmet. Először nem volt kibékülve a szereposztással sem, legalábbis azt szerette volna, ha De Niro karakterét, vagyis őt Richard Widmark játszaná, aki akkor nyolcvan éves volt, vagyis nem lett volna épp egy praktikus választás.
A film szereplőgárdája több mint parádés. Robert de Niro, Sharon Stone, Joe Pesci, hogy csak a nagyobb neveket említsük. Mindezek közül a legnagyobb találat Sharon Stone volt, akiről kiderült, hogy valóban tud játszani. Olyannyira, hogy abban az évben el is nyerte a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díjat. Stone helyére Nicole Kidman, Melanie Griffith, Rene Russo, Cameron Diaz, Uma Thurman és Michelle Pfeiffer is esélyesek voltak, sőt Madonna is részt vett a castingon, végül Stone-nak sikerült meggyőznie Scorsese-t, hogy őt válassza. A rendező egyszer egy interjúban azt nyilatkozta, hogy azért döntött Stone mellett, mert a színésznőnek érzéke van ahhoz, hogy „elvesszen a szerepben”. Stone nem volt biztos, hogy ő lesz a befutó, sőt. Annyira biztos volt abban, hogy nem ő kapja a szerepet, hogy a harmadik meghallgatásra már el sem ment, hanem inkább egy barátjával ment el vacsorázni egy étterembe, ahol megjelent Scorsese, hogy beszéljen a színésznővel.
A rendező ezután utasításba adta Stone-nak, hogy a forgatás előtt nézze meg a Valley of the Dolls (1967), A Woman's Vengeance (1948), és Szent Johanna - Jeanne D'Arc (1928) című filmeket – inspiráció és hangulatba kerülés gyanánt. Sharon Stone nem használt dublőrt, ezért a forgatás alatt mindenhol kék-zöld foltjai voltak. Az egyik jelenetnél annyira aggódott, és olyan idegállapotba került, hogy Scorsese a jelenet forgatása után leült hozzá a földre, és sokáig nyugtatgatta, fogta a színésznő kezét. A film forgatása alatt a lelki megterhelés mellett nagyon rossz fizikai állapotban volt, amit egy régi sérülés kiújulásának köszönhetett. Emiatt is igen nehéz dolga volt, főleg abban a jelenetben, amikor egy arany-fehér gyöngyökkel kirakott ruhát kellett viselnie: a ruha nagyjából 20 kilót nyomott.
A film amúgy is híresen erőszakosra sikeredett, és a „fuck” szócska előfordulási aránya is kimagaslóan magas, egy lelkes filmrajongó meg is számolta: összesen 435-ször szerepel a filmben, ami 2,4 darab fakkot jelent percenként. Egészen az Egy sorozatgyilkos nyara című film megjelenéséig tartotta a rekordot, amit aztán az 1995-ben készült film is beért. Aztán Scorsesének sikerült a saját rekordját is megdöntenie: A Wall Street farkasába tudott csak több fuck-ot beleszuszakolni, ide 600 jutott az angol nyelv ultimate csúnyaszavából. (Svédországban ez volt az utolsó mozifilm, amit még cenzúráztak: kivágták azt a jelenetet, amiben Joe Pesci karaktere három napon keresztül kínoz egy bérgyilkost, Tony Dogs-t többek között úgy, hogy egy satuba fogja a fejét. )
A film borzasztó hosszú lett, amivel a rendező is tisztában volt. Egy interjúban így nyilatkozott: „Egyáltalán nincs cselekmény. Három óra, cselekmény nélkül. Tudd, mielőtt belekezdesz. Sok az akció, sok a történet, de nincs cselekmény.” Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy a színészek nagyon sokat rögtönöztek, amit Scorsese bennehagyott a filmben. A Robert de Niro és Joe Pesci között zajló párbeszédek szinte végig rögtönzés eredményei, Scorsese csak annyit mondott, hogy mi legyen az eleje és a vége, a közbülső részt a két színészre bízta és ugyanígy tett James Woods esetében is.
És hogy a producerek szerint mi volt a legnehezebb a filmben? Olyan valakit találni, aki beszél nekik arról, hogyan lehet csalni a kaszinókban.
