A katasztrófafilmek királya: Pokoli torony

Az akkori Hollywood legnagyobb sztárjai szerepeltek John Guillermin klasszikusában, a régi Hollywood utolsó nagy kasszasikerében, amit szombaton ismét megnézhetünk a tévében.

A hetvenes évek a hollywoodi katasztrófafilmek aranykora volt, amikor olyan ma is izgalmas klasszikusok születtek, mint

az Airport (1970), A Poseidon katasztrófa (1972), a Földrengés (1974) és a zsáner megkoronázásaként a Pokoli torony (1974).

Persze ezután is akadtak még jobb-rosszabb darabok, de ha csak egyetlen filmet kellene kiemelni a korszakból, kétségkívül a lángba borult hipermodern toronyház történetét választanánk.

A film producere az az Irwin Allen volt, akit ekkoriban a katasztrófák mesterének (Master of Disaster) neveztek: neki köszönhető a Pokoli torony mellett a (nem túl jó) Rajzás, a már említett Poseidon, miközben a tévé számára is szállította a pusztítást az olyan alkotásokkal, mint a Fire!, az Árvíz és az Omlásveszély.

Allennek érdekesen alakult a karrierje,

hiszen a hatvanas években sorra gyártotta az olyan, ma is megkerülhetetlen fantasztikus sorozatokat, mint a Lost in Space, a The Land of the Giants, a The Time Tunnel és a Voyage to the Bottom of the Sea. És igazából ő rendezte a Pokoli torony akciójeleneteit is (hivatalosan pedig az a John Guillermin, aki utána 1976-ban a Godzilla méretű King Konggal zúzta szét New Yorkot).


Stirling Silliphant, a Pokoli torony forgatókönyvírója a scriptet két olyan regényből ollózta össze, amelyek a World Trade Center építése kapcsán eljátszottak az ötlettel, hogy mi történne, ha egy ennyire magas felhőkarcolóban tűzvész pusztítana: Richard Martin Stern The Tower című művét, illetve Thomas N. Scortia és Frank M. Robinson The Glass Infernóját. A két könyvet eredetileg külön szerették volna megfilmesíteni, de végül a jogokat külön-külön birtokló két nagy stúdió, a 20th Century Fox és a Warner Bros. összeállt, hogy leforgassák minden idők egyik legnagyobb katasztrófafilmjét.

Az ilyen és ehhez hasonló filmekben amúgy is divat volt a kor legnépszerűbb színészeit szerepeltetni, a Pokoli toronyra azonban olyan szereplőgárdát trombitáltak össze, hogy a sok-sok A-listás név alig fért rá a plakátra: Paul Newman, Steve McQueen, Faye Dunaway, William Holden, Fred Astaire, Richard Chamberlain, Robert Vaughn, Robert Wagner. Irwin úgy kalkulált, hogy ha minél szélesebb körből szerződteti a szereplőket, több ember lesz kíváncsi a filmre, így korábbi filmcsillagokat is szerepeltetett, továbbá olyan újoncokat, mint O.J. Simpson: hogy bevonzza az amerikaifoci-rajongókat. A 14 millió dollárból készült film végül óriási kritikai és közönségsikert aratott:

nyolc Oscarra jelölték, amiből hármat meg is nyert (legjobb fényképezés, legjobb vágás, legjobb eredeti dal), költségvetésének pedig a tízszeresét hozta vissza.

 

Lássunk még néhány érdekességet a filmről:

  • Robert Thorpe író megihletődött a filmtől: miután megnézte a Pokoli tornyot, még aznap éjjel azt álmodta, hogy fegyveresek üldöznek egy férfit egy felhőkarcolóban. Ez lett aztán 1979-es Nothing Last Forever című regényének alapötlete, amiből némi hányattatás után a Die Hard készült.
  • Steve McQueennek először az építész szerepét kínálták fel, a tűzoltóparancsnok karakterét Ernest Borgnine-nak szánták. McQuennek azonban jobban tetszett az utóbbi szerep, így felvetette, hogy szerezzenek egy hozzá hasonló kaliberű sztárt az építész szerepére, ő pedig hadd játszhassa el a parancsnokot. Leszerződtették hát Paul Newmant, ám McQueen nem volt  elragadtatva, kollégája ugyanis kitúrta őt a Butch Cassidy és a Sundance kölyökből. Talán épp emiatt kötötte ki, hogy Newman a filmben egyetlen szóval sem mondhat többet nála – ehhez pedig át kellett írni a forgatókönyvet, és a vágást is jócskán megnehezítette. Mindezek ellenére kettejük között barátságos volt a viszony a forgatáson.
  • Kettejük nevének elhelyezése a plakát készítőinek is fejtörést okozott, hiszen ha valamelyiket elsőként tüntetik fel, azt a másik egészen biztosan nehezményezte volna. Egy jól bevált trükkhöz folyamodtak: McQueen neve baloldalt látható, míg Newmané a jobboldalon, ám egy picivel feljebb – így attól függően, ki hol kezdi az olvasást, bármelyikük lehet az első helyen. Amúgy William Holden követelte magának az első helyet, ám az 1969-es Vad banda óta egyetlen sikeres filmje sem volt, így akkorra már valamelyest megkopott a fénye.

  • A produkcióhoz épített 57 díszletből mindössze nyolc maradt épen a forgatás végére.
  • Newman később megbánta, hogy elvállalta a szerepet – nála is a McQueennel való rivalizálás játszott be. Úgy találta ugyanis, hogy a tűzoltóparancsnok emlékezetesebb és hősiesebb figura, mint az övé, továbbá McQueen csak a film 43. percében tűnik fel, és addigra kettejük azonos mennyiségű szövegéből ő a sajátjának már vagy a felét elmondta.
  • A filmben használt toronyház makett, illetve háttérfestmény, de néhány elemét díszletként is megépítették.  Az épületről készült belső felvételeket a San Franciscó-i Hyatt Regency szállodában rögzítették, a külsőkhöz  pedig a Bank of America épületét használták, utólag 50 emelettel kiegészítve.

  • McQueen  és Newman fejenként 1-1 millió dollárt kaptak, illetve 10 százalékos részesedést a bevételből. 
  • Amikor John Williams megmutatta Irwin Allennek a filmzenét, a producer már a főcímnél elbizonytalanodott: szerinte valami nagyon hiányzott. Kitalálta, hogy amikor a neve felbukkan a stáblistán, legyen egy nagy cintányércsattanás. Williams teljesítette a kérést, ami igen elégedetté tette Irwint, ám a filmzenealbum felvételéről kihagyta. (Az alábbi videóban 2:50-nél csattan diadalmasan a cintányér.)


És lehet, hogy Irwin Allen mindezzel saját magát ünnepelte, de tény, hogy a Pokoli torony volt

az utolsó nagy kasszasiker A cápa előtt,

amivel új kor köszöntött Hollywoodra.

(Források: IMDb, Wikipedia)

 

A PORT.hu zenés műsora, a SZESSÖN e heti vendége a Nem akarok beleszólni trió egyik frontembere, Fancsikai Eszter, aki a YouTube-ról úgy lehet ismerős mint Vegamama. Most megmutatta, hogy mit tud a dobok mögött.