Korábban már foglalkoztunk a jól sikerült szinkronok és a bazmegek esetével a B@zmegcunami művészi szinten – öt szókimondó klasszikus a rendszerváltás idejéből című cikkünkben. Most viszont ennél is tovább megyünk. Nem ragadunk le a művészi szinten! Azokról a trágár szinkronokról lesz szó, amik egyszerűen beleégtek az emlékezetünkbe - nyilván a zsenialitásuk miatt, illetve a káromkodáshoz való kollektív perverz viszonyunk miatt. 

Született gyilkosok

Aki nem látta a filmet, az is ismeri azt a jelenetet, amiben a Tommy Lee Jones által játszott karakter agya teljesen eldurran, és egy olyan cifrát káromkodik, amilyet ritkán hallani nemhogy filmben, de a való életben is. Az eredeti szöveg úgy hangzik, hogy Jesus Herold Christ on fucking rubber crutch, amit nem is lehet egy az egyben magyarra fordítani, ugyanis nincs sok értelme annak, hogy Jézus Herold Krisztus a kibaszott mankón. Hála a magyar nyelv adta lehetőségeknek a szinkron így oldotta meg ezt a dolgot:

Erről már volt szó a már említett korábbi cikkben. Akkor azt írtuk, hogy (a film) "debütálása idején a kritikusok is csúnyán lehúzták a Richard Pryor – Gene Wilder páros harmadik filmjét, ellenben Schéry András 18+-os szövegei, Hazai György szinkronrendezői munkája, és persze a Helyey László-Márton András duó jóvoltából itthon a mai napig komoly kultusz övezi." Ki is emeltük az orvoskonferencián játszódó jelenetet, amiben tényleg elég egy szó, hogy önmagában zseniális legyen. Van a filmben egy ennél sokkal trágárabb, elsőre nem is túl kreatívan megírt jelenet, ami mégis képes volt örök nyomot hagyni az emberben. Egyszerűen annyira túl van tolva benne a bazmegolás, hogy már attól jó. 

- ... azt mondtam, le van szarva, ott ahol van, bassza meg!

- Egyre ocsmányabb a stílusod. 

- Na és? Bassza meg! Le van szarva!

- Baz'meg, mi van? Valami bajod van, bazmeg? A feleséged otthagy, baz'meg! A főnököd kirúg, bassza meg! Basszák meg az egészet, mi? Baz'meg?!

- Ez az, bazmeg!

Az első évadok és a film is tartogat bőven muníciót a válogatott trágárkodás bemutatására. Nem is lehet nagyon egy-egy jelenetet kiemelni. Azért sem, mert ezek a beszólások elég sértők. A South Park soha nem volt tekintettel senkire és semmire, ami egyrészt, ha úgy vesszük, nagyon csúnya dolog, másrészt viszont ez a fajta következetesség elég jól mutatja be azt, hogy mivel nem kivételezik senkivel, ezért igazából nem vádolható meg semmilyen fóbiával vagy izmussal. És az, hogy mindezt gyerekek művelik, attól még durvább. Bár ez az érzés talán kikopott, hisz teljesen mindegy, hogy Cartman és társai amúgy általános iskolás gyerekek. Kivéve, amikor meg kell tanítani nekik, hogy mi is az az evolúció.

Kevin Smith filmje egyértelműen a jó karakterek ütős dumáin alapszik. Jay és Néma Bob párosa pedig akkora sikert aratott, hogy több filmben is feltűntek, a Jay és Néma Bob visszavág című film is róluk szól. A nyitó jelenet is elég ikonikus, ami megmagyarázza, hogy Jay miért lett ilyen mocskos szájú. De ezt a Shop Stop idején még nem tudhatta a néző, csak azt, hogy van egy arc, aki Alföldi Róbert hangján olyan one man show-t nyom le, amit nem lehet elfelejteni, csak rongyosra ismételni random házibulikban.