A legjobb film a drogháborúról

Nem a francia-kanadai Denis Villenueve az első, aki a témához nyúl, sőt, de neki sikerült eddig a legjobban érzékeltetnie, milyen az amerikai-mexikói határon tomboló terror igazi természete.

A Sicario - A bérgyilkos az első képsoroktól kezdve a torkán ragadja a nézőt, és végig nem engedi el. Hőse egy fiatal FBI-ügynök(nő), akit egy váratlan eredményt hozó túszmentő akció után felkérnek egy nyilvánvalóan fontos, mégis gyanús akcióban való részvételre. Új partnere egy túlságosan is magabiztos veterán kormányzati „tanácsadó”, illetve egy hallgatag latin-amerikai férfi, közös útjuk pedig rögtön a határ túloldalára, Mexikóba vezet: a véres leszámolásokról hírhedt Ciudad Juarezből kell elhozniuk az egyik prominens kartell fontos emberét. És nem ez az utolsó közös bevetésük, miközben hősnőnk egyre kevesebbet ért, de egyre többet sejt tetteik céljáról és következményeiről.

Pedig Villeneuve (Felperzselt föld, Fogságban) nem siettet minket: mindent gondosan felépít, és mindennek megágyaz, még úgy is, hogy maga a történet egyes pontjain talán kissé leegyszerűsített. Mégis az első pillanattól kezdve kérlelhetetlenül haladunk a végkifejletig, de nem egy akciófilm felesleges optimizmusával, hanem egy katasztrófafilm baljós morajlásával, ráadásul minden hősiesség nélkül. Látszik, hogy a rendezőnek fontos ez a történet, de nem tolakodik ez előtérbe, arra épít, amit mi is tudunk, és akárcsak a nyomozás, lassan, de szisztematikusan halad előre. Még az akciójelenetek sem mindig engedelmeskednek a szokásos koreográfiának, gyakran elmarad bennük a szokásos robbanásszerű „nagyjelenet”, és a rendező inkább hagyja, hogy Roger Deakins operatőr képei és Jóhann Jóhannsson zenéje beszéljenek – de pont ettől olyan izgalmasak.

Emily Bluntról eddig is tudtuk, hogy képes egyszerre törékeny és kőkemény lenni, most is az, Josh Brolin kellőképpen tenyérbemászó, de tud megfontolt és akár bölcs is lenni, de a kulcs Benicio Del Toro kezében van – és ha ő jó, akkor nagyon jó. A hírek szerint a színész elérte, hogy a rendező kivágja a párbeszédei 90 százalékát, így az amerikai kormánynak dolgozó, de a saját bosszúhadjáratát végrehajtó, kérlelhetetlen és rendkívül hatékony férfi minden jelenete csak úgy forr a feszültségtől.