"Soha sem gondoltuk volna, hogy a Szexi vagy nem? lesz a választóvonal egy Chardonay-t kóstolgató borlovag és egy kannás bort húzogató alkusz között." Ilyen és ehhez hasonló szövegekkel szórakoztatta a fiatalokat a Viva tv egyik műsora, ahol elég nyíltan ment a lányok és a srácok megszégyenítése.
A zenetévé egyik laza, könnyed műsora a szemnek is fájdalmas Barbie rózsaszín díszletbe tolt szegény ember szépségversenye volt, amit csak úgy hívtak: Szexi vagy nem? A 2008 környékén, viszonylag keves évadptt megélő minden elemében elképesztő műsorban bármi megtörténhetett. Látszólag senki nem törődött azzal, hogy mi és hogyan hangzik el. Túlzó szexizmus? Pipa.
Szerintem ne várjuk meg a második fordulót… Vetkőzz le!
- mondja Zola, a műsorvezető Renátának, aki 19 éves és kedvenc filmje a Galdiátor.
Zola erősen presszionálja a zsűrit, hogy hát kérdezni sem kell, ugye, nyilvánvalóan, persze, hogy szexi a lány, úgyhogy hadd menjen a színfalak mögé, hogy aztán bikiniben visszatérve lehessen rá kocsányon lógó szemekkel nyálat csorgatni. Ez a megalázásnak csak az első lépcsőfoka, ugyanis azok, akik nem szexik, azok kaptak még egy lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket a zsűri döntéséről, ami nem mindig sikerült a legjobban, hisz nem éppen arra lettek trenírozva, hogy profin tudjanak a tévének nyilatkozni. Így születhetett válaszul olyan semmilyen - vagy épp bődületes baromság -, mint az alábbi.
A színpadon egész jól éreztem magam. Hál’ Istennek magamat próbáltam adni, és igyekeztem, hogy a legjobbat hozzam ki magamból.
Mondta a srác, aki a 6 lépés hosszúságú emelvényen alig töltött pár másodpercet, meg sem szólalt, majd ment is haza. Ezen az idézeten is látszik, hogy nagyjából a zenei kívánságműsorok örök klasszikus töltelékmondatával egyenlő, a "küldeném mindenkinek, aki szereti"-vel. Nem szól semmiről, de ott van. Ezzel a feladat le van tudva, lehet menni haza.
A műsor száraz részén túllendülve jön az igazi húsbolt hangulat, amikor az akkori idők fürdőruhadivatjának megfelelő bikinikben állhattak színpadra a lányok. Renáta, akit egyszer már láthattunk, és már akkor is elég kéjsóvár tekintetek lengték körbe, most egy VIP feliratú bugyiban áll a színpadon, amire Zola rá is fűz és annyit mond:
A kérdés adott: lehetek VIP tag?
- közben a lány bugyija felé mutat a tenyerével.
A pontozásnál, amikor a kisugárzást kell értékelni, akkor Majka azt mondja, hogy ez egy ilyen megfoghatatlan dolog, de, ha a kisugárzás alatt azt értjük, hogy azt érzi az ember, hogy akarna valamit a másiktól, akkor itt bizony érez valamit, szóval 10 pont.
És itt térnék rá Görög Zitára, mert Majka és Fiesta Tibi között ő foglal helyet a zsűriben. Zitán többször is látszik, hogy azért kellemetlenül érzi magát, és ezen a ponton meg is jegyzi ,hogy ő nem akar semmit a lánytól, de a kisugárzásra ad egy 10 pontot.
Renátát kiállítják a kifutó mellé, hogy ott álldogáljon még a tévé mellett, amin az összeszedett pontjait lehet látni. Ott áll bikiniben, miközben mindenki más, az alulfizetett közönség, Zola, a zsűri, a komplett stáb rendesen fel van öltözve. A látványosan kihasznált élő enteriőr design elemként is instant tárgyiasított lányra néha-néha azért kinéz a kamera miközben jön egy újabb versenyző, aki alsógatyában vonul végig a színpadon. Zola tőle csak egy dolgot akar megtudni, hogy vajon zoknival van-e kitömve a gatyája vagy mivel? Ilyen és ehhez hasonló verbális abuzálás zajlik, amikor az is simán elhangozhat egy fiatal lány irányába, hogy:
Találkozunk a hóba mellbenyomós versenyen.
Egy másik évadban Keleti Györgyi, Tóth Vera és lakatos Márk ítélkezett a szexi vagy éppen nem szexi fiatalok felett. Minden más maradt. A műsor hangulata talán kicsit kevésbé lett húspult szagú így. Persze Zola és a narrátor így is tették a dolgukat, azaz szállították a kéretlen és kelletlen megjegyzéseket, amitől leginkább non-stop facepalmozni akar az ember.
Ez volt a magyar zenetévé egyik szórakoztató műsora. Ez volt a szint, amit nap mint nap sikerült megugrani. Izomból ment a fiatalok tárgyiasítása, nyílt megalázása, amit humorba, vicces csipkelődésbe burkoltak. Fiatalokról fiataloknak. A néző, a szereplő, a közönség ugyanaz a korosztály volt, így teljesen elfogadható is volt ez a fajta bánásmód, ez a 20-as évik elején járó fiatalokban bugyborgó gyökérkedés. Ha MTA professzorok aláztak volna meg fiatalokat, talán más lenne a helyzet. Így viszont
el lehet kenni az egészet annyival, hogy ez már csak mai szemmel nézve kellemetlen, bezzeg, ha visszaemlékszünk, amikor otthon, a panel negyediken a saját szobánkban lévő tévén néztük az adást, akkor kifejezetten vicces és szórakoztató volt Zola meg mindenki, és egyáltalán nem facsarta az ember orrát képernyőt is átütő húspult szaga.
