A sok idétlenség, a rengeteg kaki-pisi poén mögött egy nagyon szomorú valaki rejtőzik Adam Sandler esetében, amelyet egy 9/11-es tragédia példáz remekül.
Adam Sandler az idétlen, gyermeteg vígjátékok koronázatlan királya, aki nagy néha csinál egy-egy komoly filmet is, talán csak azért, mert már ő is unja a saját vicceit, vagy azért, mert
mégiscsak bujkál benne valami művészi ambíció
– vagy csak meg akar minket keverni. Ilyen komoly munkája volt a nagyszerű Kótyagos szerelem (2002) és a kevésbé ismert Férfiak, nők és gyerekek (2014) és persze a zajos sikerű Csiszolatlan gyémánt (2019), de ne feledkezzünk el Sandler legszomorkásabb darabjáról, az Üres városról (2007) sem.
A város persze nem üres - csak egy embernek az. Az egykor oly sikeres és népszerű Charlie (Sandler) a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban veszítette el feleségét és gyermekeit. Azóta önmaga árnyéka, súlyos mentális problémákkal küszködik. Rolleren járja New Yorkot, és fülhallgatón hallgat zenét, hogy senkivel ne kelljen beszélgetnie, egy nap mégis szó szerint belebotlik régi barátjába és egyetemi szobatársába, Alanbe (Don Cheadle). Alan, bár jól szituált és példás családi életet él,
mégis boldogtalan, tele van kötelezettségekkel és gondokkal.
Bár elvileg ő próbál segíteni Charlie-n, a találkozás mindkettőjük számára egyfajta mentőöv, egymás segítségével próbálnak túljutni a nehézségeken.
Az Üres város egyszerű film, nagy fordulatok, felszínre került régi titkok nélkül, amiben Mike Binder rendező – ő a filmben is játszik, Charlie egyik régi haverját alakítja – csak annyit akar elmondani, hogy a barátság a legjobb terápia. Amihez nem kell önfeláldozás, látványos gesztus vagy erőn felüli erőfeszítés,
csak ott kell lenni és meghallgatni a másikat,
és adott esetben beismerni, hogy neked ugyanúgy problémáid vannak, mint a másiknak. Ami szép üzenet, félig ez viszi a filmet, félig Sandler és Cheadle párosa, és az az érdekes, hogy, bár ez papíron az előbbi története, szép lassan kiderül, hogy mégsem, hiszen Charlie szinte végig egy passzív figura marad, Sandler pedig szép elegánsan átadja a terepet másoknak. Például az Alan feleségét játszó Jada Pinkett Smith-nek, a veterán Donald Sutherlandnek, Saffron Burrowsnak vagy a még mindig gyönyörű Liv Tylernek, aki Charlie pszichiáterét alakítja.
