A 2005-ös Revolverről vagy azt írják, hogy óriási katyvasz, vagy azt, hogy zseniális alkotás, de van középút. Guy Ritchie filmje részleteiben nagyon is nézhető, az "ezoterikus részei" furcsák, Jason Statham haja iszonyú bizarr.
A 2005-ös Revolver valóban zavarba ejtő film, és gyanítom, Guy Ritchie célja is eleve az volt, hogy elbizonytalanítsa nézőit, és talán az is, hogy nagyon okosnak és fifikásnak mutassa magát. Az angol rendező, akit ekkoriban, valóban kissé megalázó módon csak Madonna férjeként emlegettek, nem volt a topon. A zseniális Blöff (2000) után iszonyú magasak voltak vele szemben az elvárások, a Madonnának készített Hullámhegy (2002) miatt azonban halálra cikizték, - pedig nem volt az olyan rossz film -, a Revolver sem hozta meg a sikert, és a hasonlóan túlbonyolított Spíler (2008) is alulteljesített. Persze az is lehet, hogy az történt, hogy a közönség nem azt kapta, amit várt, és nem is reagált jól.
A Revolver megértéséhez gyorsan egy érdekesség rögtön a legelejére: a cím betűinek elrendezése pontosan ugyanaz, mint a sakktáblán a „tisztek”, vagyis a hátsó sor felállása, az ismétlődő betűk megegyeznek az ismétlődő bábukkal. Nem csoda, hogy hősünk, Jake Green, vagy, ahogy a filmben nevezik, Mr. Green (Jason Statham) minden gondolata a sakk körül jár, minden lépését egy sakkozóhoz hasonlóan gondolja át, minden stratégiáját egy sakkjátszmához hasonlóan építi fel. Nyer is mindenhol. Mindezt egy magánzárkában sajátította el, ahol hét évet töltött egy meg nem nevezett bűntettért. Egyik este meghívást kap egy exkluzív játékra egy maffiafőnökkel, Dorothy Machával (Ray Liotta). Jake-nek elvileg veszítenie kellene Macha ellen, de ő nem ezt teszi, megveri a maffiózót a játékban, sőt, még provokálja is. Macha bérgyilkost fogad fel Jake megölésére, de ekkor tűnik fel a színen egy titokzatos, és egymásra cseppet sem hasonlító testvérpáros. Avi (André Benjamin) és Zack (Vincent Pastore) le akarnak számolni Machával, és ezért pártfogásukba veszik Jake-et, de el is kérik ennek az árát: hősünknek le kell számolnia – az egójával.
Valójában az egész film egy brutális és zavarba ejtő egotrip, de nem csupán főhősünk számára. Ellenfele, Macha és annak jobbkeze, Sorter (Mark Strong) is ezt az utat járják be, ami az egyiknek pokoljárás, a másiknak viszont a megváltást jelentő ösvény. Nem segíti a film értelmezését az sem, hogy két verzióban készült el, és bár hasonló mindkét változat végkicsengése, azért sok a különbség is. A Revolver azonban nem egészében, hanem részleteiben jó. A sokszor kissé „ezoterikus” mondanivaló mögött ugyanis ott van az a világ, amit Ritchie előző filmjeiben már felépített: a soknemzetiségű, színes londoni alvilág a maga különc karaktereivel, a saját szabályaival és becsületkódexével. Ettől válik igazán nézhetővé, ha nem is jóvá a Revolver, nem a sakkos metaforáktól, vagy a több szempontból is meghökkentő Jason Stathamtől.
A legnyilvánvalóbb Stathamben a hosszú, már-már bohém frizura, és mivel tudjuk, hogy a színész védjegye a kopaszsága, ez nyilvánvalóan paróka, a másik feltűnő dolog a humor hiánya. Stathamnek mindig is jól állt a fanyar humor, a rövid, de valós beszólások, amiket most nélkülöznünk kell. Ez is egy olyan dolog, hogy a közönség nem azt kapta, amit vele kapcsolatban várt, és nem reagált jól.
