A Bíbor folyók nem csak nagyszerű szereplőgárdája miatt volt annak idején hatalmas siker, hanem különös hangulata és fordulatos története miatt is.
A francia krimi régen egyfajta brand volt, egy olyan márkanév, amire a világon mindenütt vevők voltak. Nem mondom, hogy ma már nem készülnek jó, karcos krimik arrafelé, de ezek nagyrészt Netflix sorozatként jutnak el hozzánk, amik a külvárosokkal, a gettókkal és a bevándorlókkal foglalkoznak – a régi vágású „policier” azonban halott. Ezért is jó elővenni egy olyan klasszikust, mint a Bíbor folyók (2000).
Már a helyszín is szokatlan: a Francia-Alpokban járunk, egy, a magas hegyek csúcsai által körbezárt, állandó lavinaveszély árnyékában lévő elit egyetemi kampuszon, ahol egy tanár brutálisan megcsonkított holttestére bukkannak. Az ügy megoldására a veterán párizsi nyomozót, Niémans felügyelőt (Jean Reno) kérik fel, aki lassan megismeri az intézmény különös történetét, amely a náci megszállás idejére nyúlik vissza. Eközben egy közeli kisvárosban egy látszólag jelentéktelen sírrongálási ügyben nyomoz a forrófejű Kerkérian hadnagy (Vincent Cassel). A nyomozás során a két zsaru keresztezi egymás útját. Nem igazán szívlelik egymást, de kénytelenek együttműködni, mert kiderül, a két ügy összefügg egymással. Ráadásul újabb gyilkosságok történnek…
Az elsősorban színészként ismert – magyar származású – rendező, Mathieu Kassovitz munkáján persze nem nehéz észrevenni a Hetedik (1995) és főleg a jóval korábbi A rózsa neve (1986) hatását, de megvan a saját története, a saját hangulata. Utóbbi a két főszereplő, a már befutott sztár Jean Reno és a francia film fenegyerekének számító, a köztudatba akkoriban csak pár éve berobbant Vincent Cassel – akinek apja, Jean-Pierre Cassel is kapott egy kisebb szerepet – hozza, tényleg remekül. A filmet az ő párosuk viszi, a köztük lévő vibráló feszültség mozgatja igazán – de bőven van akció és van rejtély is. Az utóbbi így 22 év távlatából talán kissé erőltetett és nehezen hihető, de a maga idejében nagyot ütött, és a Jean-Cristophe Grangé regénye alapján készült film hihetetlenül sikeres lett szerte a világon.
Annyira sikeres, hogy egy folytatás követte, a Bíbor folyók 2.: Az apokalipszis angyalai (2004), immár Vincent Cassel nélkül, és nehéz nem látni ezen filmek hatását A Da Vinci-kódban (2006) – a második Bíbor folyókban is gyilkos szerzetesek rohangálnak -, majd 2018-ban egy tévésorozat is készült.
