A valaha készült legdrágább kínai hőseposzból, A Nagy Falból kiderül, hogy azt a bizonyos falat nem a portyázó mongolok, hanem rettentő szörnyek ellen emelték, de mit sem ért Matt Damon nélkül!
Valamikor réges-régen, de azért nem annyira régen, még a pandemia előtt volt egy trend, amelyben hollywoodi sztárok Kínába mentek, látványos kalandfilmeket csinálni. Mindenki jól járt, a sztárok és a velük érkező szakemberek – operatőrök, vágók, zeneszerzők, satöbbi – jó gázsit kaptak, a kínaiak pedig nagy nevekkel díszített szuperprodukciókat. Más kérdés, hogy a nyugati ízlésnek a rendszerint túldíszített, fantasztikus elemekkel és valószínűtlen fordulatokkal megspékelt megaprodukciók rendszerint kissé idegenek – nem mintha mondjuk az Avatar – A víz útja sokkal valószínűbb vagy földhözragadtabb lenne -, de sokadik nézésre azért látszik, mennyi munka és kreativitás van bennük. Mint például A Nagy Falban (2016)!
Hősünk egy ír kalandor, William Garin (Matt Damon), aki végigharcolta már az összes európai háborút, és most társaival, köztük a portugál Pedro Tovar (Pedro Pascal) Kínába igyekeznek, hogy megkaparintsák a legendás Fekete Por titkát – a lőporról van szó természetesen -, ami gazdaggá tehetné őket. Még mielőtt eljutnának a határt jelentő Nagy Falhoz, titokzatos szörny támad rájuk, Garin pedig megőrzi annak levágott mancsát. Ez a szerencséje, mert ezzel kivívja az őt elfogó kínai katonák parancsnokának (Andy Lau) tiszteletét, majd a két idegen kiveszi a részét a Fal védelméből is. A hegyek közül ugyanis hasonló szörnyek, a Tao Tiek ezrei zúdulnak is, és indulnak támadásra, ha pedig áttörnek, elpusztítanak mindent és mindenkit. A két európai és egy Ballard nevű pap (Willem Dafoe), aki már régóta él itt, nem mondanak le a titok megszerzéséről –
a kérdés, mi győz: a kapzsiság vagy a tisztesség.
Persze tudjuk a választ, még akkor is, ha azt intrikák és vívódások ugyan jelentős játékidőt visznek el, de a lényeg a harc a falon. A különböző színű páncélba öltözött, különböző feladatokra specializálódott védők tucatnyi trükkös és kevésbé trükkös szerkezetet vetnek be - például falba épített szeletelőket vagy a falról két lándzsával láncon leugró, a szörnyek által hamar felzabált „daru harcosnőket”. Tény, hogy az egész iszonyatosan jól néz ki, még akkor is, ha sok minden szembe is megy a logikával. Például a valamiért csak 60 évente támadó, annak idején egy meteorral érkező Tao Tiék egy királynőt szolgálnak ki és az ő „rezdüléseinek” engedelmeskednek, de ha a királynővel végeznek, az egész rémsereg „kikapcsol”. Tök egyszerű, nem?
Pedig a legismertebb kínai rendező, Yimou Zhang (A repülő tőrök klánja) nem szokott élvezhetetlen filmeket készíteni, és ha elegánsan elengedjük a teljesen valószínűtlen elemeket és az irdatlan mennyiségű, de változó minőségű CGI-t, akkor kapunk egy nagyon furcsa, de iszonyatosan látványos mesét az emberiséget elpusztítani akaró szörnyek elleni harcról és egy meglepő magyarázatot arról, miért is épült annak idején a világ egyik legnagyobb csodája, a legnagyobb emberi kéz alkotta építmény.
