A 90-es évek közepén Hugh Grant volt a romantikus vígjátékok egyik legfelkapottabb sztárja, és ebben a filmjében is ellenállhatatlan, még akkor is, ha a történet elején egy önző tökfej.
Volt idő, amikor Hugh Grant volt az első számú szívtipró Európában, a fanyar romantikus vígjátékok koronázatlan királya, de még Hollywoodban is kedvencnek számított. Senki nem tudta úgy rebegtetni a szempilláit, mint ő, senki sem hebegett olyan állhatatosan, mint ő, és bár mindez utólag kissé modorosnak tűnik, kisfiús bája mindenkit levett a lábáról. Bár már szűk egy évtizede a pályán volt, a Négy esküvő és egy temetés (1994) jelentette számára a nagy áttörést, amit egy sor hasonló siker követett – Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le (1995), Sztárom a párom (1999), satöbbi -, de a mi kedvencünk egy kevésbé látványos darab, ahol Grant kicsit árnyaltabban hozta a romkom formulát. Ez volna az Egy fiúról (2002).
Nick Hornby közkedvelt regényének 2002-es adaptációjának hőse, Will Freeman (Grant) egy gazdag, laza, nőtlen, gyermektelen, és egész nap csak a csajozáson agyaló, londoni fickó. Semmi gondja a világra, mert néhai édesapja írt egy népszerű karácsonyi dalt, annak a jogdíjai folytonos és bőséges bevételi forrást jelentenek, ő pedig büszke arra, hogy kerüli a felelősséget. Egy egyedülálló anyával kialakított futó viszonya után – mellesleg Will minden viszonya futó - rájön, hogy fektethető nők felhajtására remek terep a magányos szülők klubja. Nosza, ki is talál hamarjában magának egy Ned nevű kisgyereket, a róla szóló mesékkel felfegyverkezve csatlakozik a helyi klubhoz, és minden szépen halad afelé, hogy elcsábítsa a legdögösebb anyukát a társaságban, amikor becsöppen az életébe a nő barátnője, Fiona fia, Marcus (Nicholas Hoult).
Will Freeman sok szempontból a Bridget Jones naplója (2001) link, de szerethető csajozógépe, Daniel Cleaver ikertestvére, csak jobban megírva, részletesebben kidolgozva. Ami persze nagyrészt az eredeti szerzőnek, Nick Hornby köszönhető, de kellett ehhez Grant számottevő sármja és az ekkor még nagyon gyerek Nicholas Hoult tehetsége is. Aki aztán nagyszerű karriert futott be – nekünk a Mad Max – A harag útja (2015) elkárhozott hadifiújaként tetszett a legjobban, de szerepelt az X-Men franchise-ban is, és még rengeteg más sikeres projektben. Ki gondolta volna, miből lesz a cserebogár! Vicces, hogy a filmben szerepel a nagyszerű Rachel Weisz is, mint Will szerelmének tárgya, de nem sok nyomot hagyott maga után, annyira visz mindent Grant és Hoult párosa.
