Michael Nyman 1944-ben Londonban született és még csak a húszas éveiben járt, amikor a Királyi Zeneakadémián folytatott tanulmányai után átmenetileg hátat fordított a zeneszerzésnek. Ezután a klasszikusok tanulmányozásával, zeneelméleti művek írásával és romániai népzenegyűjtéssel foglalatoskodott. (1968-ban a zeneelméletben ő használta elsőként a "minimalizmus" fogalmát.) A hetvenes években a Londoni Nemzeti Színház zeneszerzője lett, melynek zenésztársulata egy Goldoni-bemutató sikere után - klasszikus művek modern adaptálására szövetkezve - együtt maradt. Így alakult meg 1976-ban a Michael Nyman Band. Nehéz olyan hangszercsoportot vagy zenei formát találni, amelyre Nyman ne írt volna műveket. A kortárs minimalista zene, az opera, a pop- és az etnikus zene egyaránt forrásául szolgált, így művészete - Alexander Balanescuéhoz vagy Philip Glasséhoz hasonlóan - messze túlmutat a merev műfaji határokon. Ami bizonyos: legnagyobb sikereit Jane Campion (Zongoralecke) és Peter Greenaway filmjeinek (például: Prospero könyvei, A rajzoló szerződése, Számokba fojtva, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője) a zenéivel érte el.