Lehagytam a mondat végét ...amilyen színű a helyszín.Bocsi.

Ezt a remek színészi játékkal és remek rendezéssel megírt filmet még a 90-es évek eleján 18-20 éves fejjel láttam muterommal (aki miután kirepült a családi fészekből és ügyintézésre hazatért ) Duna tv adta, és a végén csak kamilláztunk anyámmal, hogy ez meg mi volt. A színészi játék (Dumbledore Professzortól).A Zene meg igenis isteni bár a Prospero könyve alatt jobbakat produkál.A film apró részletei ( a wc fehér, az étterem piros, a konyha zöld, a wc fehér.Tökmidegy hol jár Georgina mindig olyan színű ruhában és olyan színű cigarettával van jelen az adott helyen.

Színpadias, beteg, gyomorforgató szatíra. Nem túl élethű díszletek és elszállt kosztümök között játszódik, ezeken kívül erőteljes, hatásfokozó színhasználat meg elvont, egyedi hangulat jellemzi, amihez a filmzene azért elég sokat hozzádob (a nyomasztó, egyben rohadtul idegesítő operanyekergés pedig elvesz belőle).
A dialógusok nagyrészt röhejes dolgokról folynak, de Michael Gambon hatalomittas, önmagától elszállt, maga körül mindenkit leugató karakterének dumáit, beszólásait, valamint őrjöngéseit simán végig lehet röhögni. Érdekesség, hogy az alkotásban fontos szerepet kap a kaja + a zabálás: előjönnek az intenzívebb érzelmeknél, az erőszakos részeknél, sőt még a bosszúnál is.
A mozi gyakran parodisztikusnak tűnik, többször teljesen olyan, mintha egy konkrét művészfilm-paródia akarna lenni. A hosszú című mű a fentiek mellett néhány szexjelenettel, jobbra-balra úszó kameramozgásokkal, egy bizarr, meghökkentő fináléval, illetve egy összecsapott lezárással operál.

Magával ragadó,mesteri vizuális és zenei performansz !

Hát ez a film, ez mire volt jó...?

Az egyik legcsodálatosabb film amit valaha láttam,mindig ujra és ujra meg kell néznem és nem tudok betelni vele ..a színészek,a brilliáns párbeszédek ,a fényképezés,a díszlet és a zene...mestermû 10/10

"Csak tudnám, mi az isten van olyan érdekes azon a vécén. ...
Talán bársony van az ülõkén, vagy csilingel, amikor lehúzod?"

Mr. Spicánál nyomasztóbb, ocsmányabb, és undorítóbb figurát még nemigen láttam filmen! Egyszerûen belemászik az aurádba és nem hagy még lélegezni sem. És ami a legrosszabb, hogy ugye szembeszállni sem lehet vele.

SPOILER
Amennyi embert megalázott a filmben másfél óra alatt töményen, milliószor nagyobb bûnhõdést érdemelt volna. Egy falat után fejbelövi a felesége... Minimum az egészet be kellett volna zabáltatni vele, módszeresen megalázni aztán lassan kivégezni. Ez a minimum, amit érdemelt volna.
Én amúgy csöppet sem vagyok híve az ilyen gondolatoknak, de ha egy film ilyesmit kihoz belõlem, azért az nem piskóta :)

Az egyik hozzászóló írt egy nagyon helytálló elemzést a filmrõl, ami számomra kerekebbé tette az egészet, ugyanis magamtól nem vettem volna benne ennyi mindent észre (pl. a barokkot).
Nem is igazán tudom eldönteni, hogy jó filmnek tartom-e ezt. Rossznak semmiképp sem nevezném, viszont ahhoz túl provokatív, felbosszantó és ocsmány volt, hogy tetszen. Bár nyilván ez volt a célja. És mivel elérte a célját, így a mûfaján belül maximális pontot érdemel. Ennyire elérni, hogy gyûlöljünk egy karaktert, talán még a Gyilkos kilátások címû film képes még (csak ott a gyerekeket).

Amit még meg kell említeni, az a zene. Igen találóra és hatásosra sikeredett.

Izgi az általad feldobott „kérdés”: azonosulási pont... Hja, Isten õrizz, hogy a házasságon belül azonosuljunk bármelyik szereplõvel (bár talán kisebb-nagyobb dominancia-harcocskákban – és néhányan bizony legyünk õszinték – hajlamosak vagyunk „hasonlóan” helyezkedni...), vagy a szûk udvartartás valamely megalázott és marionett-figuraként kezelt talpnyaló tagjával, vagy akár a szorgos hangyák módjára mûködõ kiszolgálószemélyzettel; de a szakács, õ azért egy érdekes figura... Vele szerintem nem olyan nehéz azonosulni... Némileg rebellis, igencsak fel van vágva a nyelve, és elég erõteljesen átsejlik, hogy az õ „szakértelmére” épül az egész étterem, a gépezet, és Mr. Ízléstelenünk teljes hatalma. Igazából õ egy elég fontos kulcsfigura itt... Nem csak a menekülõ szerelmesek támogatása az, ami kiemeli õt ebbõl az életképtelen csürhébõl, inkább az a ki nem mondott, de nagyon is jelen lévõ alap, amire támaszkodva ez az egész hajcihõ itt mûködhet. Õ az a figura ebben a társadalomban, aki az elnyomó és semmit sem tisztelõ hatalommal szemben meg tudja õrizni függetlenségét, méltóságát, józanságát, individuumát. Kellõ tartással és intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy õ lehessen a fõnök felettese, a jó ízlés és emberiesség határain belül. Õ a remény, õ a kiút. Ugye nézhetjük sokféle nézõpontból ezt a filmet, de akárhonnan tesszük is: õ egy jó vezetõ, megbízható és lojális beosztott – de csak addig a bizonyos határig, jó barát, jó tanácsadó, stb... Belsõ értékei okán a jó oldalon áll, s ugyanezen okból képes másokat is mozgatni.
A szeretõ se egy teljesen reménytelen azonosulási pont. A maga módján õ is szembeszáll a bunkóval. Nem mondanám, hogy az õ halála a „küldetése” reménytelenségét lenne hivatott szimbolizálni... Sõt! Fõként általa harap jó fájdalmasat Spica a saját (illetve valaki más...) farkába, általa válik fokozhatatlanul szánalmassá impotens kis mitugrászunk igazságtalan világa, és semmisül meg Mr. Impotencia... Tökéletlensége (kissé suta megjelenés, stb...) csak még valószerûbbé teszi a karakterét... Egészen pontosan az általa szimbolizált értékek: irodalom, jó ízlés és odaadó gyengéd szerelem - ezek a dolog mentik meg az embert a hatalom örvényétõl...
A helyszínek más-más színei, azaz a hely-színek :) szerintem olyan nagy súllyal nem bírnak. Vagy talán mégis... :D Az éttermi vörös fény erõltetetten buja akar lenni, és persze ettõl pont nem az; a kinti kékes-ködös-sötét-bûzös levegõ olyan, amilyen (és talán akkor kap fontos szerepet, ha politikai asszociációt feltételezünk...); a slozi sterilsége talán az intimitás és a csúf kinti dolgoktól való érintetlenség színe (a nõ ruhája is megváltoztatja a színét, amikor bemegy...), ahol a betérõk kipakolják, mert kipakolhatják azt a sok szart, amit benyelnek, kicsit olyan purgatórium-szerû, stb... passz... bár ez a nagy és üres hodály, ez a sterilség utalhat arra a privát szférára is, amit olyan nagyon féltünk, pedig közben elég unalmasak, szenvtelenek és érdektelenek tudunk lenni... (valakit Spica kitessékel, az meg felháborodik, hogy panaszt tesz, vagy valami ilyesmi...)

Csak ennyit akartam! Jó ez a film, valaki elõttem nagyon jól megfogalmazta, "rengeteg húrt rezonáltat" – és tényleg... :) És a rengeteg cseppet sem barokkos :)

Figyu! Attól, hogy nem értesz semmit, még nem vagy mûvész! Hja, hogy ez másképp van? Szerintem a te esetedben így is helytálló... :D

„...jobban tette volna (hopp! ide elfelejtettél vesszõt tenni!) ha pszichiáterére ömleszti beteges gondolatait... unalmas volt, nincs cselekmény... nem volt mögötte tartalom... polgárpukkasztásnak tûnt... érthetetlen... bárki megcsinálhatta volna ezt a filmet...”
Most, hogy mondod, hja, tényleg, nincs mögötte tartalom... Akkor jó! Ha neked és szerinted a világban soha senkinek nincs gondja az autoritással, ha a vezetés, irányítás, a rendszer (hierarchia?) akár politikai, akár társadalmi, akár párkapcsolati szinten mindig a lehetõ legigazságosabb, leghumánusabb, legízlésesebb módon épül fel, akkor ez a film tényleg felesleges giccsparádé. És ezek szerint nem gondolod, sõt szükségesnek se tartod, hogy biz’ figyelmet érdemel az a sok itt szembeállított szélsõség, mint a gusztustalan hedonizmus a szinte már követhetetlen ínyencséggel; a feleség ízlésessége, eleganciája és visszafogottsága Spica harsány primitívségével; a könyvmoly csendes szerény alakja a mindenkit harsányan megalázó bunkóval; az éttermi pompa mellékterméke a bûzlõ rothadással szemben, amivel szemben aztán még a könyvtár ugyan poros és ódon, de csendes és értékálló miliõje... Sorolhatnánk a végtelenségig... Egymást erõsítik ezek az ellentétek... Vagy szerinted mindegy, hogy egy impotens agresszor birtokló férj, vagy egy megértõ és gyengéd szeretõ van-e melletted? Remélem, nem...!
Ez a film pont nem polgárpukkasztás... és tényleg bárki megcsinálhatta volna, mert mindenkit érintõ kérdés körül iszonytatóan jó eszköztárral dolgozik...
No, de nem akarlak ám bántani, csak kikérem magamnak, ha egy világraszólóan jó film legfrissebb kommentje ilyen fals... Szeretek kiállni a jó mellett – ez pedig mindent elsöprõen az – és mondtam ezt kamaszon is, szóval nem kellett – lassan – középkorúvá érnem... :D Sokan osztogatják rá az egyeseket, biztos, de még mindig a kilenc-tizesek vannak elõnyben, hurrá! Ez egy ilyen film!

A hozzászólások alapján már láttam, hogy ezt nekem nem kell megnézni, mert nagyon nem az én mûfajom, tegnap mégis beleszaladtam véletlenül és ha már így alakult, elkezdtem nézni, hát konkrétan nagyon szar film, a rendezõ és egyben író jobban tette volna ha a pszichiáterére ömleszti beteges gondolatait, mert még véletlen hasonlóan beteg embertársait is betalálja ezzel a filmmel, aztán csinálnak esetleg valami baromságot. Nem néztem végig, nem azért, mert undorító, mert ha lett volna ennek valami célja, akkor akár undorító is lehetne, hanem azért, mert unalmas volt, nincs cselekmény, igazából, ami undorító volt, inkább viccessé vált, mivel nem volt mögötte tartalom, talán 89-ben ez a film még valami nagy polgárpukkasztásnak tûnt, de szerintem már akkor sem, érthetetlen. És hozzá ez a sok belemagyarázás a filmbe, társadalomkritika, meg szimbolika, ja az is van, de az is olyan szájbarágósan elõadva, hogy gyakorlatilag bárki megcsinálhatta volna ezt a filmet, ha már olvasott egy-két alapmûvet, illetve nem szégyelli magát ha a szar, baszás, stb. szavakat hallja, nézi és ha mindenképpen olyan filmet akar csinálni, ami ocsmány és tartalom nélküli. Több, mint egy órát néztem, addig csak a fõszereplõ bemutatása zajlik, miszerint õ egy bunkó , perverz, beteg állat, az elsõ két percben kiderült, de azért kell még ezt nyomatni, egy órán keresztül. Pozitívumok (bár attól még egyes): érdekes képi világ, néha tetszett ez a barokkos hangulat, nem egy mindennapi film, tehát érdekességképpen meg lehet nézni.

Jé, errõl én még nem írtam semmit?

Szuper!!
Ne is mondjam, a rengeteg húrból,
amit az emberben reuzonáltat, nekem elsõnek és fõként a politikai jön be.
Enne-e a mi diktátorunk a sült komcsikból?

Sokszor láttam már ezt a filmet és mégis újra és újra meg kell néznem. Ijesztõ, undorító és csodálatos, szép és lenyûgözõ. A képek, mint a festmények, a színek kavalkádja.
Micsoda film.

Eltûnt egy hozzászólás, amire reagáltam. :( Vagy nem értem.

:) Briliáns megfogalmazás. Megyek cukormázat hörpinteni, egy kis habzó éggel a tetején. :)

Nagyon régen láttam elõször, lenyûgözött. A tökéletesen megformált jelenetek, az erõs színek, a nagyívû zene, a sokszor groteszk látvány és karakterek; egyszerre megjelenítve a perverzitást, a sebezhetõséget és a gyöngeséget is. Mintha a pozitív érzelmek, a szerelem és a gyengédség is valami különös, bizarr, illúziótlan fényben jelennének meg, emlékeim alapján. Azt hiszem, moziban kell megnézni, kisebb tévében nem sok jön ki az eredeti látványból és színekbõl.

Bizony, ezek a csúnya mûvészfilmek ilyenek, betegek, perverzek, dekadensek... ellentétben a valósággal.

10 perc után azt gondoltam, hogy Te jó ég, mi ez? Mivel a Cinemax adta, gondoltam mûvészfilm. Elolvastam a hozzászólásokat és megnéztem. Szerintem beteg az egész. Nem tetszett.

A kommentek miatt néztem meg végül. A részletes elemzéssel lett igazán kerek.
Tetszett, de többször bizti nem nézem meg. Nekem ez sok. Durva.

nahát az Aliz csodaországban nem értem hogy kerülhet ide...
Ez a film persze tényleg egy csoda/de nem az Aliz fajta meseizé/.Én már legalább 10x láttam,és nem tudom, megunni,mindig elbûvöl.
De ehhez fogékonynak kell lenni,én sem mindenkinek ajánlom,csakis annak ,aki valóban megérdemli.