Tegnap láttam, nagyon tetszett.
Ahhoz képest, hogy sokáig azt hittem, Greenaway amerikai rendezõ, s nevét is Greenwayként írtam ( :D), most ezzel a filmjével rendkívül érdekessé vált számomra.
Leginkább a képi világa fogott meg, mely szimbólumokban gazdag, s ahogy a szakirodalom is emlegeti, "barokkos". S ezt a jelzõt szó szerint is lehet érteni, hiszen a beállításai olyanok, mint egy barokk festmény, illetõleg teatralitása (mely nekem külön tetszett) is a barokk színházakat idézi. Jól egybevág ez korunk fogyasztói társadalmával. Hiszen tudjuk, hogy a barokkra a túlburjánzás, a nagyméretû testek (a nõk is teltkarcsúként jelentek meg) voltak jellemzõk (nagyon leegyszerûsítve most), mellyel a bõséget, a hatalmasságot akarták szimbolizálni. Greenawaynél ez véleményem szerint egyfajta társadalomkritika eszközeként használt, így teremtve párhuzamot a XVI-XVI. századi barokk és a kortárs posztmodern túlburjánzás között. Csak míg 3-400 évvel ezelõtt a bõség hatalmat és gazdagságot jelentett, ma már -igaz, szintén jelölhet ezt is- elsõsorban a túlfogyasztást, a féktelenséget juttatja eszünkbe. S ez a filmben alá is támasztott, hiszen a cselekmény az asztal, a folytonos étkezés köré szervezõdik (akárcsak pl. Bunuelnél). Igaz, itt a túlfogyasztás, az étkezés sokkal inkább metaforikus szintre emelkedik, Greenaway nem elsõsorban a konkrét fogyasztásra tereli a hangsúlyt. SPOILER: A film végi kannibalizmus ugyan konkrétan "kimondja", mi is a férj, de ezt már a különbözõ epizódokon keresztül is jól érzékelhettük, hiszen a "szakács" folyamatosan inzultálja vendégeit, és azokat, akik nem úgy ugrálnak, ahogy õ fütyül. Vagyis szimbolikusan "felzabálja" a körülötte levõ embereket, köztük feleségét leginkább, akit idióta szexuális játékokra kényszerít, s jól meg is veri, ha éppen nem úgy viselkedik, ahogy azt õ akarja. Tehát Albert nemcsak a film végén lesz kannibál, az csak egy beteljesítése, summája az egésznek. Õ mindvégig "zombi" volt, vagy inkább vámpír, mert tudatosan szipolyozta ki környezetét. SPOILER
A színekkel való játék, a színszimbolika pedig különösen érdekes, felfejtése többször megtekintést igényelne.Így elsõre nekem nem is jött át az összes értelme, de azért van, ami eléggé tisztán látszott.
SPOILER: Például a már említett WC-jelenet, jelenetek. Ugyebár a mellékhelység jellegzetesen fehér, tiszta, letisztult, mondhatnánk, a külsõ világhoz képest egy Mennyország, illetve stilisztikailag minimalista. Éles kontraszt ez, és paradox is, hiszen a WC általában a legkoszosabb helynek számít, akármennyire tisztán is van tartva, hiszen tudjuk, mire használjuk. Mégis ez az étkezés helyszínével szemben, mely vörösárnyalatokban és koszoszöldben "pompázik", a megtisztulás helye. S az is, hiszen a sok ócska ételt az ember az étteremben viszi be, és a WC-ben szabadul meg tõle. Így a WC egy lelki mellékhelység is lesz, ahová a férj által "betáplált" mérgezõ "ételeket" "ürítheti" a feleség. A beszûrûdõ vörös fény pedig e hely bizarr szentségének bemocskolása, a barokkos férj berobbanása a letisztult minimalizmusba. SPOILER.

Felmerült itt a mûfajiság. Szerintem egyértelmû, hogy ez a film nem mûfajfilm, hanem Greenawayhez igazodva egy mûvészfilm. Viszont kétsételen, hogy egy zsáner nagyon határozottan kirajzolódik, s ez véleményem szerint a melodráma. Hiszen adott a felállás: van egy passzív, szenvedõ pozícióban leledzõ feleség, van egy hatalom, a férj, aki elnyomja, terrorizálja õt, és van egy megmentõ, a szeretõ személyében, aki reményt ad a menekülésre. S ugyebár a cselekményfolyam is hasonlít a melodrámára: elsõ felében látjuk a gyötrelmeket, a találkozást a szeretõvel, a menekülési kísérletet, a lebukást, a sikeres menekülést, majd a tragédiát, és az õrület elhatalmasodását. Mégis attól lesz különb ez a mûfaj többi darabjától, hogy a konvenciókat Greenaway szétteríti, illetve a felfokozott bizarrság miatt sem vált ki az emberbõl igazán empátiát. Legalábbis belõlem semmiképp nem váltott ki. (Igaz, én egyik melodrámán sem tudnék könnyezni ;D.)

Tehát nekem abszolút bejövõs film, talán csak az nem tetszett benne, hogy igazán azonosulási pontot nem találtam benne. Na, de ezt egy mûvészfilmnél nem is szabad keresni. Ha van, hát szerencsénk van :D.

9/10.