Amikor Nicolas Cage majdnem elkapta Bin Ladent

A mozikban az új Nicolas Cage őrület, ennek örömére elővettük egy korábbi fergeteges agymenését a Borat rendezőjétől a heti tévékínálatból, amiben Nic elindul, hogy elkapja magát, Oszama Bin Ládent.

Ha ismerős a cím, az Egyszemélyes Hadsereg (2016), az nem véletlen, mert egy 1979-es Chuck Norris-film is pont ezt a „nevet” viselte, sőt, az amerikai hadseregnek 2001 és 2006 között szintén ez volt a toborzó szlogenje, feltehetőleg arra célozva, hogy minden jelentkezőből olyan ütőképes katonát faragnak, hogy csak na. Ez a sereg pedig jelen esetben nem más, mint Nicolas Cage.

Az igaz történeten alapuló vígjáték hőse az állástalan amerikai építőmunkás, Gary Faulkner, aki fejébe veszi, hogy Pakisztánba utazva elfogja az Al-Kaida vezetőjét, Oszama Bin Ládent. Egyrészt jól jönne neki a terroristavezér fejére kitűzött vérdíj, másrészt Gary óriási hazafi, még a hálózsákja is csillagos-sávos, a nőt (Wendi McLendon-Covey) is elkápráztathatná, akiért tinédzserként úgy rajongott, de ami még fontosabb, Isten ezt a feladatot adta ki neki. Gary neki is vág az útnak, el is ér Pakisztánba, és még az amúgy tanácstalan, de nyilván kényszeresen fontoskodó CIA is felfigyel a szamurájkarddal felfegyverzett keresztes lovagra, akit még visszatérő súlyos májproblémája sem akadályoz meg. Az Úr pedig végigkíséri ezen a küldetésen, bár ezzel nincs sokkal beljebb, mert ahogy ő fogalmaz, azokat segíti meg a leginkább, akik magukon segítenek.

A héten a mozikba kerülő, rendkívül szórakoztató A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya furcsa módon olyan, mintha az Egyszemélyes Hadsereg párja lenne, hiszen Cage mindkettőben teljesen elengedi a gyeplőt, átadja magát a szerepnek, elmerül abban, és cseppet sem fogja magát vissza. Úgy értem, önmagához képest, merthogy ő midig 200 százalékkal nyomja, de ott még annál is többel. Igaz, ehhez kellett az alapjáraton is őrült sztori egy alapjáraton is szerethetően kattant karakterrel, és kellett hozzá Larry Charles rendező. Ha valakinek nem lenne ismerős a név, ő a Borat - Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (2006) rendezője, és ha valaki, hát ő ért a hibbant karakterekhez, akikből most nem egyet vet be. Merthogy Cage eszement, örökké pörgő, rendszerint beállt kalandora mellett ott van a jóistenkét alakító Russell Brand, és a brit komikus nem éppen a visszafogottságáról híres.

Igaz, az Egyszemélyes hadsereg nem sokkal több, mint egy vicces újsághír nagyon vicces feldolgozása, de Nicolas Cage most is zseniális. Lehet őt fikázni azért, mert egy rakás tényleg csapnivaló filmben szerepelt, de mindig beleadott minden szerepébe apait-anyait, és még annál is többet.