Beteg filmet ajánlunk vasárnapra. Akinek ez sok, kapcsoljon majd az RTL Klubra, ott látható a L'ecsó. Aki durvábbra vágyódik a hét kezdetének előestéjén, az nyugodtan kapcsoljon a Paramountra, megkapja, amire vágyik.
Az Alkonyattól pirkadatig a Rodriguez-Tarantino páros elvetemült vámpírfilmje, amiben van egy hatalmas adag horror, egy csipet vígjátéki elem, és az egész vastagon kapott a slasher filmek tipikus tulajdonságaiból.
A véres-húscafrangos hangulatot a tökéletes zene teszi még emlékezetesebbé, és persze Tarantino iszonyú beteg játéka. Először az volt a terv, hogy ő fogja rendezni a filmet, de végül inkább átadta a lehetőséget haverjának, Robert Rodrigueznek, hogy ő jobban tudjon koncentrálni a szerepére és a forgatókönyvre, amit Robert Kurtzmannal, az egyik sminkessel közösen jegyez. A zenén és a hangulaton túl a nagyszerű színészválasztás miatt sem tudunk elmenni a film mellett: George Clooneyt pl. Tarantino nézte ki magának még a Vészhelyzetben, mert imádta, és mert viccesnek találta, hogy míg a sorozatban meggyógyítja a kórház sürgősségi osztályára érkezőket, addig ebben a filmben sokkal inkább ő juttatja őket oda. Tim Roth, John Travolta, Michael Madsen, Steve Buscemi és Christopher Walken is szóba jött Seth Gecko karakterére, de végül egyikőjük sem tudta vállalni időegyeztetési problémák miatt.
Salma Hayeket is Tarantino szúrta ki: eredetileg Blonde Death lett volna a karakter neve, de végül Tarantino egy latin-mexikói színészt szeretett volna látni, ami ugye nagyjából kizárja az eredeti nevet (szőke). A végleges név, a Satanico Pandemonium egy 1975-ös mexikói horrorfilm címéből jött: Satanico Pandemonium: La Sexorcista, amit Tarantino még videotékás korában látott a polcon.
Hayek a Desperado című filmben tetszett meg neki, és megkérte, hogy szerepeljen a filmben. Salma Hayek viszont borzasztóan félt a kígyóktól, és nem igazán akart kötélnek állni, de amikor befenyítették, hogy Madonna elvállalná a szerepet, erőt vett magán. Pszichoterapeutához járt két hónapig, hogy leküzdje félelmeit, és el tudja játszani a híres asztalon táncolós jelenetet. Volt más problémája is a színésznőnek: nem volt koreográfus, aki kitalálta volna neki, hogyan táncoljon az asztalon, Rodriguez annyit mondott neki, hogy érezze a zenét, és táncoljon rá. A végeredményt már ismerjük:
A rendező aztán ezt a bevált taktikát alkalmazta Jessica Albánál is a Sin City - A bűn városában.
Juliette Lewis is tökéletes választás volt Kate szerepére: Tarantino és a színésznő jó barátságban voltak, és Tarantino imádta Lewist a Született gyilkosokban is, amihez egyébként Tarantino írta az eredeti forgatókönyvet, amit később párszor még átírtak.
A film extra durvára sikeredett: az alkotók zöld vért használtak a vámpírokhoz, ami inkább technikai, mintsem művészi kérdés volt: azért döntöttek emellett, hogy a film átmenjen a korhatárbizottságon. Mondjuk így is R-kategóriás lett, aminél már csak egy durvább kategória van Amerikában (NC-17), de ez inkább a pornófilmekre jellemző. A levágott, leszakadt testrészkellékek egyébként Tarantino és Rodriguez több filmjében is szerepelnek. A Titty Twisterben lezajló mészárlás eredetileg még a filmbélinél is véresebb és hosszabb lett volna, több ember- és vámpíráldozattal, de végül megvágták, részben a film tempója, részben a korhatár-besorolás miatt.
Lett volna még ennél is rémisztőbb: az egyik jelenetben egy speciális sminkeffektnek hála az egyik vámpír-sztriptíztáncos gyomra egy hatalmas kinyíló szájban „végződött”, ami leharapta az egyik felszolgáló fejét. A látvány annyira felkavaró volt, hogy még Tarantino sem bírta nézni, és kivágatta a jelenetet.
És van még egy jelenet, amit Tarantino ebbe a filmbe írt bele, ám végül a Ponyvaregénybe rakta: ez pedig Samuel L. Jackson karakterének Ezékiel monológja, amit eredetileg Harvey Keitelnek írt az Alkonyattól pirkadatigba.
