A nagy költségvetésű látványfilmek világába tett kirándulás után Benedict Cumberbatch visszatért oda, ahonnan karrierje világhódító útra indult: a kisképernyőre. Új minisorozatában egy Sherlockhoz hasonlóan zakkant figurát alakít – az egész mégis teljesen más.
Annak idején a színész úgy mondott igent sűrű táncrendje közepette a Patrick Melrose-ra, hogy a sokak által imádott Sherlock folytatását épp időhiányra hivatkozva utasította vissza – szóval joggal gondoljuk, hogy most valami nagyon különlegeset fogunk látni. A Patrick Melrose Edward St. Aubyn angol író hamarosan magyarul is olvasható, önéletrajzi ihletésű kisregénysorozatán alapul, amely a legfelsőbb osztályok legmélyebb bugyraiba kalauzol egy feslett figura fejlődéstörténetén keresztül.
A sorozat a nyolcvanas évek Angliájában játszódik, és a sztorija onnan indul (ez egyébként a könyvek közül a másodiknak a cselekménye, kicsit megvariálták a sorrendet), hogy a címszereplő telefonon azt a hírt kapja, hogy meghalt az édesapja. Mivel a telefonhívás fogadása közben Patricknek egy heroinnal teli (pontosabban már üres) fecskendő lóg ki a karjából, a beszélgetés befejezése után pedig nevetni kezd, van mit megmagyarázni.
A széria első epizódjának egyórás játékideje alatt meg is tudjuk, hogy (anti)hősünk súlyos alkoholista, heroin-, kokain-, válium- és még ki tudja, mi minden -függő, és hogy finoman szólva is „összetett” volt a kapcsolata az apjával. A sorozat ezen a ponton egyelőre a sejtetés eszközével él, a flashbackjelenetek közül eddig egy számolt be szülői túlkapásról, több csak homályosan célzott nyugtalanító eseményekre – úgy sejtjük tehát, a valódi családi borzalmak még hátra vannak.
Ami pedig Patrick függőségeit illeti, nagyon vicces megfigyelni, milyen sokban emlékeztet ezen a területen a Patrick Melrose egy másik drogos mesére, a Trainspottingra. Lehet, hogy a két alkotás totálisan más közegben játszódik (Cumberbatch figurája a felsőosztály tagja, valódi arisztokrata, Rentonék pedig alsó-, kis jóindulattal alsó középosztálybeli alakok), de Patrick teljesen olyan, mint a Trainspotting négy központi karaktere egybegyúrva.
Annyit iszik és drogozik, mint ők négyen együttvéve, illuminált állapotban olyan veszélyes helyzetekbe keveredik, mint Begbie (lásd a „majdnem-késelést”), olyan nagy kedvvel csajozik, mint Beteg Srác, olyan megtévesztően jófiús a külseje, mint Rentonnak, és olyan végtelenül kínosan tud viselkedni betépve, mint Spud – ráadásul még a leszokási kísérletek, túladagolások, a cuccért való elkeseredett hajsza is mind stimmelnek.
A fanyar brit humor azonban természetesen stílusában nagyban elemeli a Patrick Melrose-t a skót prolik világától.
„Mi értelme egy redvás ablaknak, ha nem tudsz kiugrani rajta?”
– teszi fel például a kérdést a címszereplő, aki máskor olyan filozófiai mélységekig jut, mint hogy „az élet nemcsak egy zsák szar, de még ereszt is; előbb-utóbb összeken.” (Bár utóbbi megállapítás a másik fél válaszával együtt igazán zseniális: „úgy hiszem, ez az általános konszenzus.”)
A hangosan kimondott szavak pedig a sorozatban csak egy részét jelentik a lényegnek, hiszen Patrick belső monológját is folyamatosan halljuk, ami ráadásul sokszor a külső, valóban hallható beszéddel egyszerre zajlik, és ez szórakoztatóan zaklatott ritmust kölcsönöz a műnek. Bár ezek a vívódások, töprengések valószínűleg papíron jobban kijöttek, nem lehet azt mondani, hogy az amúgy nemcsak forgatókönyvíróként (Szép remények, Távol a világ zajától), de szépíróként is (A nagy kvízválasztó, A beugró, Egy nap) ismert David Nicholls ne végzett volna jó munkát.
Ezzel együtt a zakkant főhős vergődését pont egy rész erejéig volt vicces figyelni, és igaz, hogy Benedict Cumberbatch-et bármeddig elnéznénk, de Patrick figuráját könnyű túljátszani, és ezek a túlmozgásos-hadarós manírok rövid úton modorossá válhatnak. Mindenképpen érdemes azonban ezután is követni hősünk útját, hiszen a regényekből tudni lehet, hogy az első epizódban látott kudarcok ellenére tovább tud majd lépni az önsajnálat-önpusztítás és az „én életemet is a szüleim tették tönkre” szentháromságából.
Kiknek ajánljuk? Elsősorban Benedict Cumberbatch feltétlen híveinek, másodsorban a nagyon brit kultúrkincsek rajongóinak (nagyon vicces egyébként, hogy a sorozatot a német Edward Berger rendezte). Gyógyulófélben lévő szenvedélybetegeknek semmiképpen.
Ítélet: 7/10
A Patrick Melrose május 14-től az HBO GO-n látható, ahol még további négy rész vár ránk. A sorozat július 7-én a Cinemaxon is debütál.
