Steve Carell és társai vígjátéktörténelmet írtak a tisztaságát túl sokáig őrző és azt csak haveri nyomásra feladó raktárvezető kissé profán történetével, amely végre lúzerből faragott hőst.
Az ilyen figurák régen csak jópofa mellékszereplők lehetettek a sármos és nagyon jóképű főhős történetében, aki néhány vicces félreértés után végül összejön azzal a bombázóval, akivel a legelején furcsa körülmények között találkozott. A 40 éves szűz azonban minden megváltoztatott, és a csodabogarak kiverekedték maguknak a főszereplő státuszt, miután bebizonyították, hogy érdekesebbek és szórakoztatóbbak bármelyik Freddie Prinze Jr.-nál.
Andy első ránézésre is egy lúzer. Egy műszaki áruház raktárvezetője, csendes, udvarias pasi, jó munkaerő. Elégedett az életével. A lakása tele van akciófigurákkal és képregényekkel, bicajjal jár, és esténként, amikor épp nem videojátékkal múlatja az időt, ólomkatonákat festeget. Egyik nap a munkatársai pókerezni hívják, és éjszaka végén kiderül, hogy Andy nem egyszerűen csak agglegény, de negyven éves korára még sohasem volt nővel. A kollégák rögvest elhatározzák, hogy segítenek neki elveszteni a szüzességét, és hamarosan több jelölt is akad a nemes feladatra.
A forgatókönyvet a rendező Judd Apatow a főszereplő Steve Carell-lel együtt jegyezte, és mindvégig nem merték elhinni, hogy a gyártó stúdió át fogja engedni a kész filmet, ami egyrészt nem a vígjátékok szokványos útját járta, másrészt jócskán profán volt. Itt a szereplők úgy beszélnek, mint a húsvér emberek, ha kell, káromkodnak, néha akkor is, ha nem kell, de mindez egyáltalán nem otromba, csak természetes és hétköznapi, és néha nagyon vicces. Persze egy dolog a ronda beszéd, és más dolog a film mondanivalója, amiben semmi trágárság nincsen, nagyon is kedves, néha megható sztoriról van szó.
Persze jó dolog, hogy volt forgatókönyv, de a jelenetek zömét improvizálták a szereplők, akik olyan, ekkor már rendkívül rutinos komikusok voltak, mint Paul Rudd, Seth Rogen vagy a rendező felesége, Leslie Mann. Nem csoda, hogy a vígjáték megújítójának kikiáltott Apatow később is szinte kizárólag velük dolgozott mind rendezőként, mind producerként. Ami pedig Steve Carellt illeti, aki a film elkészítésekor 43 éves volt és három gyermek apja, bebizonyította, hogy nem csak epizodista, és a film sikere megmentette A hivatal amerikai változatát is, aminek a sikerében már nem bíztak a producerek.
Carell valóban olyan szőrös, mint a filmben, sőt, a szőrtelenítési jelenet minden kockája igazi, a színész ragaszkodott hozzá, hogy tényleg legyantázzák a mellkasát – és pokoli fájdalmakat állt ki -, hogy a felvétel hiteles legyen. Le a kalappal előtte.
