Michael Douglas élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja fenyegető, bekattant kisemberként Joel Schumacher 1993-as klasszikusában.
Az Összeomlás különleges film. Már maga az alaphelyzet is abszurd: a kefefrizurás, inges-aktatáskás, tipikus kisembernek a hőség és a dugó miatt valami végérvényesen eldurran az agyában, hogy aztán árkon-bokron át, csak azért is eljusson a családjához. Michael Douglas remekel a tőle merőben szokatlan szerepben, hiszen D-Fense karaktere nagyjából pont az ellenkezője azoknak a nőcsábász alakoknak, mint amilyeneket általában eljátszik. Kirk Douglas egyszer azt nyilatkozta, hogy szerinte ez a fia legjobb alakítása.
Pedig Ebbe Roe Smith forgatókönyve sokáig hányódott, a nagy stúdiók sorra elutasították. Utolsó lehetőségként Smith és Arnold Kopelson producer megbékéltek volna egy tévéfilmmel is, amikor felbukkant a színen Douglas. Jöttére a film megvalósulhatott, mégpedig tisztességes költségvetésből. Douglasra egyébként a rendező, Joel Schumacher tukmálta rá a forgatókönyvet, azaz addig gyötörte, míg az el nem olvasta. A színész ugyanis pihenni szeretett volna, és egy ideig nem akart forgatni, de állítása szerint az Összeomlásé volt a legjobb sztori, amit valaha olvasott, nem maradhatott ki belőle. A szokásosnál kisebb gázsit kért, hogy a film mindenképp megvalósulhasson.
A híres 1992-es Los Angeles-i zavargások (április 29.-május 4.) a produkciónak sem tettek jót, ugyanis épp azon a környéken forgattak. Április 30-án a stáb szedte a sátorfáját, és a következő napokban kényszerűségből stúdióban dolgoztak, és a forrongás végeztével, a helyszínre visszatérve is csak késve tudták folytatni a munkát. Az elszabadult indulatok miatti feszültség érződik is a filmben: a zavargások hatása még realisztikusabbá és aktuálisabbá tették, és nyomatékosították a mondanivalót.
Talán soha nem vallanánk be még magunknak sem, hogy olykor - nyilván nem olyan szélsőséges formában - mi is megtennénk azt, amit az SZTK-szemüveges kisember. Beleüvöltenénk a képmutató társadalom pofájába, elküldenénk mindenkit az anyjába, és azt is, aki a képünkbe próbálja hazudni, hogy az a satnya kis szar hamburger márpedig épp ugyanolyan, mint az a gusztusos darab a fotókon.
Szomorú utóélete a filmnek, hogy ez volt a kedvence Craig Stephen Hicksnek, aki 2015. február 10-én meggyilkolt három muszlim diákot az Észak-Karolinai Egyetem Chapel Hill-i kampuszán.
