Ez a legjobb Star Wars-folytatás Az ébredő Erő óta!

Akár ezt a címet is adhattam volna ennek a cikknek, de elég semmitmondó lett volna. Mert ne szépítsük a dolgot, Az utolsó Jediknél jobb Star Wars-produkciót nem nehéz csinálni – én ugyanis azok közé tartozom, akik nem voltak annyira elájulva a VIII. résztől. A Lucasfilm legújabb animációs sorozata, a Disney Channelen október elején elstartolt Star Wars Resistance nekem sokkal jobban tetszett, mint a Disney égisze alatt készült eddigi összes mozifilm és egyéb merchandise termék!

És hogy miért jelentem ki ezt ennyire határozottan, rögtön az első rész után? Mert már a nyitóepizód legelső perce levett a lábamról! Pedig nem is történt olyan sok minden benne, csak annyi, hogy az Új Köztársaság süvölvény pilótája, Kaz a galaxis egyik távoli peremszektorában űrcsatába keveredett a Star Wars-univerzum egyik legjellegzetesebb alakú vadászgépével, a TIE Interceptorral – és ha nem jön az utolsó pillanatban Poe Dameron, az Ellenállás ifjú tisztje (a hangját maga Oscar Isaac kölcsönzi!), akkor a titokzatos vörös sisakos gonosz molekulákra robbantja!

Az biztos, hogy a jelenet készítői a Lucasfilmnél legalább annyit játszottak a '90-es években az X-Wing, a TIE Fighter és az X-Wing Alliance játékokkal, mint én, mert egy az egyben visszaköszön az ottani feeling. Úristen, hány joystickot tettem tönkre, mire sikerült a nyaktörő tempójú űrcsatákban elkapnom a mostani piros Interceptorhoz hasonló, birodalmi ász pilótákat. És hányszor őrültem meg az idegességtől, amikor nem lehetett ám csak úgy lövöldözni, mert meg kellett védeni egy szövetséges hajót, ami lerobbant hajtóművel vesztegelt az űr kellős közepén, és ha nagyon eltávolodtam tőle, meg sem várva az erősítést, a fürge ellenfelek koncentrált lézernyalábjaitól pillanatok alatt csavarjaira robbant.

De nemcsak a régi Star Wars videojátékok köszönnek vissza az új sorozatban, a mozifilmek szereplői is. A gyerekek és gyereklelkű felnőttek kedvence, a focilabdaforma BB-8 most is mindig ott gurul Kaz és Poe mellett, és a készítők sosem restek őt burleszk poénforrásnak használni. Láthatjuk Leiát, aki már itt is tábornoki rangban vezeti az Ellenállást, és már az első epizódban tiszteletét teszi Snoke fővezér egyik vörös páncélos gárdistája, valamint az embereire folyton dühös Phasma kapitány is – ráadásul az ezüstpáncélos rohamosztagos rajzolt változata is Gwendoline Christie konzervdoboz-hangján szólal meg, akárcsak a filmekben.

De a stáblista szerint a későbbiekben C-3PO is fel fog tűnni a régi szereplőgárdából – sajnos valószínűleg R2D2 nélkül, mivel az asztrorobot Az ébredő Erő idején is végig inaktív állapotban volt. A rajzfilmsorozat sztorija ugyanis fél évvel játszódik a VII. epizód eseményei előtt. Az Új Köztársaság törékeny status quót tart fenn a Birodalom maradékával, az öreg Luke eltűnt, Organa tábornok pedig teljes titokban, egy maroknyi hőséges követőjével (köztük Poe Dameronnal) próbálja kideríteni, mire készül a nemrég szárnyat bontott militarista szervezet, a titokzatos Első Rend.

Leia fontos kémfeladattal bízza meg Poe-t. Kerítsen maga mellé egy megbízható embert, aki jól ért az űrhajókhoz meg az álcázáshoz, és merüljön alá a Külső Peremvidék alvilágában, mert a jelentések szerint a Castilon nevű vízbolygón felhúzott hajójavító platformon, a Kolosszuson egy kém bujkál, aki összeköttetésben áll az Első Renddel, és hadianyagot csempész nekik. Poe embere, a fiatal és meggondolatlan Kaz az álcázáshoz persze semmit sem ért, és a megbízhatóságát is csak arra alapozza az Ellenállás, hogy az apja egy ismert köztársasági szenátor (ő küldte a fiút katonai pályára), az űrhajókhoz pedig csak annyira ért, hogy észvesztő száguldozásokban bármit ripityomra tör, hogy aztán a dokkban csak a fejét vakarja a hidrokulcsokat nézegetve.

Kaz tehát, aki legalább olyan forrófejű  sebességimádó, mint a fiatal Luke és Anakin voltak, a lehető legalkalmatlanabb ember arra, hogy olajos képű, szürke szerelőként észrevétlenül beépüljön és információkat szerezzen egy olyan csillagközi hajójavító üzemben, ahol a galaxis össze szegletéből idesereglett alakok fogadnak hatalmas összegekben a gyorsasági versenyek pilótáira. De pont ez a legjobb ebben a sorozatban, mert a forgatókönyvírók rengeteg fordulatot és helyzetkomikumot hoznak ki abból, hogy Kaz nem tud nyugton maradni, és mindig úgy bonyolítja az eseményeket, hogy dühös űrjárók és fura kinézetű kocsmatöltelékek egész csapata akarja kitekerni a nyakát!

A Star Wars Resistance tehát pont olyan, mintha 10 részre nyújtva néznénk az Új remény kantinjelenetét és a Baljós árnyak fogatversenyét!

És ez nagyon szórakoztató! Nekem a látványvilággal sem volt különösebb bajom, pedig emiatt most eléggé fújnak a Disney-re a fekete öves Star Wars-ranongók (ők persze valószínűleg mind negyven feletti, besavanyodott őstrilógia-fanok, akiknek minden rossz, ami nem olyan, mint a másolt VHS-kazettán látott, hangalámondásos Csillagok háborúja, aminek a közepén átvált a kép az unokatesó ballagására).

A Resistance ugyanis egy furcsa hibrid. Az űrhajók pompázatos 3D-réteget kaptak, de maga a rajzfilm hagyományosan kétdimenziós, a szereplők pedig nagyszemű, nyúlánk figurák – pont mint a régi Disney-mesékben, vagy a kultikus Mijazaki-animékben. Korábban egyébként már bevetette ezt a vegyes technikát a Disney: a 2002-es Kincses bolygóban is 3D-animációval rajzolták meg az űrhajókat (akárcsak a konkurens Titan A.E. a Foxtól), és örülök, hogy most ehhez tértek vissza, és nem A klónok háborúja bumfordi marionettbaba-dizájnját vitték tovább.

Nekem egyébként a sok mókás űrlény közül ez a fenti figura a kedvencem: a Kolosszus csirkeforma, pici takarítója, aki mindig morcos, ha a főszereplők pont azon a részen kezdenek halálos kergetőzésbe, amit már épp megtisztított a felmosógépével!

Kiknek ajánljuk? Azoknak mindenképp, akik szerették annak idején a Kincses bolygót, és órákat ültek az X-Wing videojátékok előtt. De azok a fanyalgók is nyugodtan tegyenek vele egy próbát, akik szerint a Disney eddig csak csupa rosszat hozott ki a Star Wars franchise-ból, mióta megvette a jogokat George Lucastól! 

Ítélet: 8/10