A mozicsatorna a két éve bemutatott, nagy sikert arató Skate Kitchen című film gördeszkás lányait rendelte be sorozatra, de nem rakott alájuk sztorit, csak a már ismert hangulatot.
Az HBO GO-n most debütáló Betty a 2018-as nagy sikerű Skate Kitchen továbbgondolása: New Yorkban játszódik, és egy fiatal lányokból álló, szó szerint sokszínű társaságról szól, akik a fiúk által dominált gördeszkás világban élnek – pontosan úgy, mint a filmben. Még a lányok is nagyjából ugyanazok, ugyanazon a néven, de egy kicsit mások a hangsúlyok, más az alapsztori. Az „alapsztori” kifejezés persze lehet, hogy itt barokkos túlzás, maradjunk a háttérsztorinál, igaz, a Skate Kitchen esetében sem a történet volt a fontos. Ott egy külvárosi fehér lány, Camille (Rachelle Vinberg) csapódott a belvárosi menő, nagyrészt színes csajokhoz, akikkel végre lányként deszkázhatott, itt sokkal inkább a lányok közül a legszelídebb, legnaivabb Janay (Dede Lovelace) a főhősnő, de ez majdnem mellékes.
Mert ha nincs igazi sztori, akkor minden csak egy epizód, ami kicsit közelebb hoz ehhez a világhoz és szereplőihez, akik nem sok mindent csinálnak. Nyilván a hat részesre belőtt sorozatban VALAMI fontos biztos fog történni, gondolom, előkerül néhány srác is, de nagyjából azt látjuk, hogy a lányok összeverődnek – az elején még csak Janay és a nagyszájú, leszbikus Kirt (Nina Moran) ismeri egymást -, kicsit lógnak együtt, kicsit dumálnak, masszívan betépnek és egy ellopott táska megkeresésére indulnak. Azok a srácok és lányok, akik egész nap a pályán lógnak, nyilván ugyanezt csinálják, vagyis visszakapjuk a szubkultúrát, de azt már eddig is ismertük, annyira biztosan, mint amit itt látunk, és ezzel az erővel akár dokumentumsorozatot is kaphattunk volna. Ehhez pedig jön egy olyan öntudatos női ideológia, ami lehet, hogy ott van ezekben a fiatal lányokban, de a megfogalmazás egészen biztosan nem egy fiatal lányé. Ilyen az, amikor az egyik csaj úgy foglalja össze a helyzetüket, hogy azért deszkáznak, hogy ne kelljen a buszon utazniuk – ahol ugyebár mindenféle nem várt közeledésre számíthatnak.
Mindez nem jelenti azt, hogy amit látunk, az rossz és nézhetetlen, csak nincs újdonságértéke. Azt értem, hogy ezekre az amatőr szereplőkre amúgy sem lehetett olyan nagyon csavaros, fordulatokban gazdag sztorit írni, az igazi színészekkel viszont már akkor kicsúszott volna a dolog, amikor először felállnak a deszkára. Így a filmet is jegyző Crystal Moselle csak hagyja, hadd csinálják a lányok azt, amit szoktak, kerített hozzájuk egy jó operatőrt, és jó zenét rakott mögéjük, aztán hadd szóljon. És néha szól is, van egy rész, amikor egy furgonban szívnak egy laza dealerrel, aztán kicsit táncolnak és összevissza dumálnak – még azt is el tudom képzelni, igazi füvet szívnak -, ott átjön a hangulat. Különben csak pár deszkás csajt látok, akik próbálják önmagukat adni, és a keserű igazság az, hogy nem mindenkinek sikerül saját magát hitelesen eljátszania. A kiszőkített szemöldökű fekete lány azért néha elég ijesztő tud lenni. A lányok közül egyébként senkit sem hívnak Bettynek, a cím arra utal, hogyan hívják a srácok a velük lógó deszkás csajokat. Akik mind ugyanolyan márkájú cipőt hordanak.
Értékelés: 6/10
