Az egész a baseballal kezdődött, de ma már minden csapatsport alapja az statisztika analízis, csakhogy az elsők dolga mindig pokoli nehéz. Pitt egy ilyen elsőt játszik a Pénzcsinálóban.
Amióta világ a világ, minden nagy csapat úgy nevezett játékosmegfigyelőket, vagyis tehetségkutatókat alkalmaz, akik feladata új, ígéretes tehetségeket felkutatni, lehetőleg alacsonyabb besorolású ligákban vagy külföldön. Ezek a régi szakemberek meccsekre mentek/mennek el, videókat néznek, jegyzetelnek, emlékeztetőket írnak, munkájukat pedig nagyra becsülik. De mi van, ha ugyanezt a munkát egy számítógépes szoftver végzi el, amely teljesen más szempontok alapján „dolgozik”, így teljesen más eredményekre jut? Erről szól a Pénzcsináló (2011) – meg egy bizonyos Billy Beane-ről.
Billy Beane (Brad Pitt) igazi őstehetség volt. A baseball szupersztárja lehetett volna belőle, ám maga sem hitte, hogy képes lehet erre. Ha kiváló játékos nem is, de remek játékosfigyelő, majd csapatfőnök lett belőle. Le is szerződteti az Oakland Athletics csapata, ám az eredmények csak nem jönnek, a játékosállomány frissítésre szorul, a nagy sztárok szerződése éppen lejár – és nincs pénz arra, hogy hozzájuk hasonlóan magasan jegyzett játékosokat vegyenek. Ekkor találkozik Beane Peter Branddel (Jonah Hill), a Yale-en végzett fiatal közgazdásszal, aki saját programot fejlesztett a baseball-játékosok statisztikai elemzésére. Billy társul vele, és a program segítségével olyanokat szerződtetnek, akikről már mindenki lemondott. Merthogy a program olyasmit is elemez, ami az adott játékos adott posztján nem feltétlen releváns, más posztnál viszont abszolút az lehet. Kezdetben mindenki csak nevet rajtuk, de azután jönnek az eredmények.
Mindez persze igaz történet alapján, a megfilmesítéshez szükséges – vagy az elbeszélő szemszögéből fontos - változtatásokkal. Az Oakland Athletics például nem kizárólag a statisztikai elemzéssel toborzott a kérdéses, 2002-es szezonban, de ezek részletkérdések, mert Bennett Miller (Foxcatcher, Capote) rendező nagyon belenyúlt valamibe. Igaz, a hat Oscar-jelölés – legjobb film, adaptált forgatókönyv, legjobb főszereplő (Pitt), legjobb mellékszereplő (Hill), illetve vágás és hangkeverés – magának a filmnek szólt, a népszerűség oka azonban a téma volt. A történet ugyanis paradigmaváltást mutat be a sport világában – hogy ez jó-e vagy sem, az itt majdnem mellékes -, amikor egy teljesen új szemléletmód került a legnagyobb csapatok játékostoborzásának előterébe. És nem csak a baseball, hanem ma már az angol labdarúgó bajnokság mind a 20 csapata alkalmaz elemző szoftvereket, még akkor is, ha a mi, egyszeri halandók csak a nagy sztárok adásvételére kapjuk fel a fejünket.
