Van, aki okosnak születik, van, aki kiműveli magát, és van, aki kap egy bogyót, és bumm, már szuperintelligens is lesz, mint Bradley Cooper a Csúcshatásban!
Elterjedt nézet, hogy teljes agykapacitásunknak csupán 10 százalékát használjuk, vagy annál is kevesebbet, és reggel a buszon körülnézve ez abszolút hihetőnek tűnik. Csakhogy a frappánsan hangzó tézis nem igaz, agyunk köszöni, jól van, végzi rendesen a dolgát, ha ez nem is látszik mindenkin. A mítosz sokak szerint egy félreidézett, viccesnek szánt Einstein mondathoz köthető, mások szerint onnan ered, hogy az agysejtek közül csak 10 százalék a neuronok aránya, ami nem jelenti azt, hogy a többi agysejt ne dolgozna, csak ők másként működnek, más a feladatuk. Mindez azonban nem akadályoz meg filmeseket abban, hogy a téves teóriára alapozva készítsenek fantasztikus történeteket, mint Luc Besson a Lucyt (2014) vagy Neil Burger a Csúcshatást (2011). Az utóbbival foglalkozunk most.
Filmünk hőse Eddie Morra (Bradley Cooper), a lepukkant New York-i író, aki nem ír, mert nincs miről, talán tehetsége sincs hozzá. Mindenesetre lekési a kiadó által adott határidőt – egy sort sem írt még új könyvéből -, a csaja (Abbie Cornish) kirakja, szóval nem túl jók a kilátásai. Ekkor fut össze egy régi ismerőssel, aki megoldást kínál az összes problémájára. Úgy értem, az összes problémájára, merthogy az NZT nevű, még kísérleti stádiumban lévő gyógyszer képes felszabadítani az agy teljes kapacitását – mint tudjuk, ez nem így működik, de ez fikció -, és Eddie azon veszi magát észre, hogy képes pusztán hallás alapján nyelveket tanulni, hirtelen átlátja és értelmezi a tőzsde működését, bármely lényegtelennek tűnő múltbéli emlékét felidézheti, és eddig el sem kezdett regényét megírja négy nap alatt. Meg is gazdagodik gyorsan, amivel felkelti egy orosz uzsorás (Andrew Howard) és egy titokzatos üzletember (Robert De Niro), majd a rendőrség figyelmét is.
Innentől kezdve a történet nem csak arról szól, miként tud hősünk profitálni a páratlan drogból, hanem arról is, ki tud még a dologról, ki az, aki szintén kipróbálta, és ki az, aki mindenképpen akar belőle, a készlet pedig kezd kiapadni. Vagyis fordul a kocka, és a kezdeti eufória után jön a pánik, ráadásul kiderül, a szernek mellékhatásai is vannak, de aki egyszer nagyon okos lesz, az okos is marad, mert előre gondolkodik és felkészül a lehetőségekre. Legalábbis egy ilyen filmben, ami aztán szép kis macska-egér játék lesz meglehetősen sok macskával és egyetlen nagyon okos egérrel. Az ekkoriban gigantikus sztárrá váló Bradley Coopernek nagyon jól áll ez a figura, pedig a karaktert nem rá, hanem a menet közben megkattanó, és teljes agykapacitásának egyetlen százalékát használó Shia LaBeoufre írták. Cooper az utolsó pillanatban ugrott be a helyére, de ha már ott volt, egész jól érezte magát, miközben eljátszott a lehetőséggel, hogy „önmaga legjobb verziója legyen”.
