A Casterly-hegynél tudományosan is olyan az idő, mint Texasban, a Fal környéke tiszta Lappföld.
Bristol, Cardiff és Southampton egyetemeinek Trónok harca-rajongó tudós elméi elkészítettek egy szimulációt, amellyel lemodellezték Westeros éghajlati viszonyait. Nem volt könnyű dolguk, mivel a Trónok harca világában sokszor évekig tart a nyár, utána pedig van, hogy egy hosszú, éveken át tomboló, csikorgó tél következik – erre utal többek között a Starkok jól ismert jelmondata, a „Közeleg a tél” is.
A jelenséget a tudósok a Westeros és Essos nevű kontinensekből és hatalmas tengerekből álló, ismeretlen nevű bolygó dőlésszögével magyarázzák, amely úgy kering a sorozat intrójában is látható nap körül, hogy ugyanazon a féltekén sokáig világos és meleg van, majd jó ideig sötét és hideg (ahogy a Földön az Északi-sarkon nyaranta a Nap nem nyugszik le, míg telente vannak olyan napok, amikor a Nap nem kel fel).
Az elemzés egy-két dramaturgiai furcsaságot is próbál tudományosan megmagyarázni:
- a Fal környékén olyan az idő, mint a finnországi Lappföldön,
- vannak azonban a Fal környékén olyan örök fagy birodalmába tartozó területek, ahol a Mások nyugodtan áttelelhetnek, mert sosem lesz nyár,
- a Lannisterek ősi birtokán, a Casterly-hegyen pedig olyan a klíma, mint Texasban, vagy épp a kínai Csangsában,
- a sajátos széljárás és a tengeráramlások tették lehetővé, hogy a keleti tengeren állomásozó Vasflotta gyorsan átérjen Westeros nyugati oldalára, és szétzúzza Daenerys hajóit.
A kutatást végző tudósok között érdekességképp ott szerepelt a sorozat egyik karaktere, a Fellegvárban tanuló Samwell Tarly is. Munkája nemcsak angolul olvasható el, hanem dothraki és valyriai nyelven is. Dan Lunt, a bristoli egyetemem professzora és Carrie Lear, a cardiffi egyetem oktatója, a westerosi éghajlatkutatás valódi vezetői nagyon jó mókának tartották egy kitalált világ éghajlatának feltérképezését, de azt is kihangsúlyozták, hogy ezzel a globális felmelegedés és az éghajlatváltozás veszélyeire is szerették volna felhívni a figyelmet. Westeroson ugyanis csak 2,1 Celsus fokot emelkedett 100 év alatt az átlaghőmérséklet a megnövekedett szén-dioxid kibocsátás miatt, míg a Földön ez az érték az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) szerint 1990 és 2100 között feltehetően 1,5–4,5 (más adatok szerint 1,1–6,4) °C-kal fog nőni. (via Independent)
