Még drágább az életed! (1990)

Kedvenc akcióhősünk, John McClane (Bruce Willis) felesége elé siet Washington repülőterére, amikor ismét egy világraszóló terrorakció közepén találja magát. A repülőtéren leszáll egy katonai repülőgép is, utasa Esperanza, az a dél-amerikai drogbáró, akit vádlottként szállítanak az USA-ba. Hamarosan azonban kitör a káosz, a repülőtér irányítását egy terrorista csoport veszi át, amely a leszállásra váró gépek utasainak életével zsarolja a kormányt. A több száz halálraítélt utas, köztük szokás szerint McClane felesége várja kétségbeesetten, hogy a zsaru rendet teremtsen odalent, azaz legyőzze a mindenre képes elit katonai kommandót. Vajon sikerül neki?

Árral szemben (1993)

Tom Hardy (Bruce Willis) gyilkossági nyomozó nem ijed meg az árnyékától, egy nap mégis a vízirendészeten találja magát. Az új munkakörben kénytelen rádöbbenni, hogy eredeti hivatását nem képes feladni. Ráadásul egy véletlen folytán kiderül, hogy apja halála is ugyanannak a pszichopata gyilkosnak a számlájára írható, aki ismét akcióba lépett. Hardynak titokban folytatnia kell a nyomozást, mert az összes áldozathoz köti valamilyen szál, és úgy tűnik, ő az első számú gyanúsított. Nagy szerencséje, hogy ott van segítségként a Szex és New York későbbi sztárja, Sarah Jessica Parker feszes folyamőr egyenruhában!

A Sakál (1997)

Szerény személyem szerint ez Willis egyik legrosszabb filmje abból az időből, amikor többnyire jó, sőt, remek filmeket készített. A Frederick Forsyth regénye alapján készült A Sakál napja remake-jéről van szó, amit egy kicsit aktualizáltak. Itt a maffia ura akarja eltetetni láb alól az amerikai elnök feleségét. Felbéreli a világ legprofibb bérgyilkosát, akit csak Sakál néven ismernek. Carter Preston (Sidney Poitier), az FBI igazgatóhelyettese az orosz rendőrtiszttel, Valentina Koslovával közösen ered a fantom nyomába. Hamarosan rájönnek, hogy csak úgy férkőzhetnek a férfi közelébe, ha annak egykori társához, Declan Mulqueenhez (Richard Gere), a börtönben ülő IRA terroristához fordulnak segítségért.

A kód neve: Merkúr (1998)

Íme, egy igazi klasszikus Bruce Willis munka, ami egyszerre idézi a 80-as évek színes-szagos akciófilmjeit, és hozza a 90-as évek okoskodó thrillereit. Hősünk Art Jeffries, a kiábrándult és kiégett FBI ügynök, akit felettesei bűnbaknak kiáltottak ki egy korábbi akció véres kudarca miatt. Rutinfeladatai során egy kilencéves autista kisfiú eltűnése ügyében kell kutatnia, akinek a szüleit megölték. Kiderül, az autista fiú különleges kombinációs készsége révén véletlenül megfejtette az amerikai hadsereg legtitkosabb kódját, a Merkúrt, ám a katonai hírszerzés feje, Kudrow ezredes hiú és bosszúálló ember. Alec Baldwin ezúttal gonoszt játszik, a női főszerepben pedig azt a Kim Dickenst láthatjuk rövid, barna hajjal, aki a Fear the Walking Dead főhőse lett.

Armageddon (1998)

Íme, a film, amiben Willis szét akarja rúgni Ben Affleck seggét, mert az összeszűrte a levet Liv Tylerrel, aki a lányát játssza, de ez apró közjáték ahhoz, hogy egy olajfúró torony legénységének fel kell mennie az űrbe, és megmentenie az emberiséget. Mert egy hatalmas, Texas nagyságának megfelelő méretű aszteroida közeledik a Föld felé, 40.000 km/órás sebességgel. A becsapódás - amely elkerülhetetlennek látszik - bolygónkat a teljes megsemmisüléssel fenyegeti. A NASA egyetlen esélyt lát a megmenekülésre: ha sikerül még az űrben elpusztítani a fenyegetően közeledő égitestet. Ezért elképesztő tervet eszelnek ki: megbízzák a világ legkiválóbb olajfúróját, hogy kemény fickókból álló csapatával fúrjon lyukat az aszteroidába és robbantsa apró darabokra.

Hatodik érzék (1999)

Bruce Willis ebben a filmben… - hú, majdnem lelőttük a poént! A lényeg, hogy M. Night Shyamalan filmjének filmje annak idején tényleg nagyot borított, és fordulata a filmtörténet egyik legemlékezetesebb revelációja. Adott ugyanis egy hatéves kisfiú, Cole (Haley Joel Osment), és rémálmok gyötrik. Cole látja a halottakat. És adott Malcolm Crowe (Willis) gyermekpszichológus, akit egy korábbi kezeltje hasba lőtt, és nehezen nyeri vissza korábbi önmagát, felejteni próbál. Cole csak benne bízik, ám mégsem biztos, hogy a pszichológus meg tudja menteni a kisfiút, a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Valamit akarnak a gyerektől.

A sebezhetetlen (2000)

Willis egyik legjobb és legkomolyabb filmje, amit ismét M. Night Shyamalan rendezett. Ő David Dunn, a biztonsági őr, az egyetlen túlélője egy szörnyű vonatbalesetnek. Csodával határos módon egy karcolás nélkül megúszta a tragédiát. Nem sokkal később titokzatos ismeretlen férkőzik David közelébe. Elijah Price képregény-gyűjtő (Samuel L. Jackson) szerint nem véletlenül történnek vele a dolgok. David sohasem volt beteg életében, fizikai erőnléte nem puszta alkati adottság. A törékeny csontjai miatt viszont Mr. Üveg névre hallgató Elijah szerint kettejük sorsában sok a hasonlóság, természetfeletti képességeik kiegészítik egymást. A hitetlen David lassan felfedezi az igazságot Elijah szavaiban, és a tét saját életének félelmetesen felsejlő értelme.

Két kopper (2010)

Jimmy Monroe (Willis) és Paul Hodges (Tracy Morgan) Brooklynban teljesítenek szolgálatot. Csakhogy balfékek, és egy nagyon, de tényleg nagyon elfuserált akció után egy hónapra felfüggesztik őket, ami főleg Jimmyt érinti érzékenyen, mert ki kéne fizetnie lánya esküvőjét. Erre persze jól jönne a régóta őrizgetett, értékes baseballkártya, csakhogy azt ellopja egy piti tolvaj, a szálak pedig pont ahhoz a drogdílerhez  vezetnek, akit korábban megpróbáltak lebuktatni. És aki nem felejt könnyen. Kevin Smith egy teljesen őrült, és nem mindig teljesen koherens vígjátékot hozott össze a kicsit szigorú Willisszel és a nagyon sokat beszélő Morgannel.

Bosszúvágy (2018)

Bruce Willis még öregen, enyhén kiégve is nagyon szórakoztató tud lenni, ha akar. Most nem annyira akart, látszik, unta az 1974-es klasszikus remake-jét, ami leginkább a fegyverek szeretetéről szól. De miért is kell Bruce Willisnek fegyver, ha sikeres sebészorvos Chicagóban? Mert egy félresikerült betörés során megölik a feleségét, tinilánya pedig kómába kerül. A rendőrség nem jut előre a nyomozásban, a doki pedig egy talált pisztollyal nekiered az éjszakának, és pont belefut néhány rablóba, akiket le is lő, majd váratlanul olyan nyomra lel, amely elvezeti a valódi tettesekhez – ami az eredeti műben egyébként nem történt meg. Hogy a fegyvert csak pár napja fogott doktor úr vagy a profi bűnözők nyernek, az a hollywoodi logika alapján nem kérdéses, a horrormester Eli Roth pedig lubickol az erőszakban.