Az ...és megint dühbe jövünk a páros egyik legnépszerűbb filmje, pedig cseppet sem volt felhőtlen a forgatás.
A spagettiwesternek népszerű rendezője, Sergio Corbucci dirigálta a páros 1978-as filmjét, amiből szinte mindenki tud idézni:
„A Papi kék szemet akar!”
vagy
„Ha kicsi a tét, a kedvem sötét.”
Corbucci számára is jelentős lépés volt az ...és megint dühbe jövünk, mivel ez volt az első Amerikában forgatott filmje. De kezdetben nem tűnt zökkenőmentesnek.
Nem csak manapság zakatol a szenzációéhes bulvármédia, a ’70-es években sem volt hiány a híreknek álcázott blődségekből: például
minden Bud Spencer - Terence Hill film bemutatója után felröppent, hogy a páros összekapott,
ám ezúttal volt némi valóságalapja. A Bűnvadászok (1977) után tényleg volt némi súrlódás köztük, de erről maga Spencer így nyilatkozott:
Teljesen különböző személyiségek vagyunk, és ahogy a filmekben is látszik, ez tökéletesen működik. Amikor két ilyen különböző temperamentumú ember ilyen régóta és ennyire intenzíven dolgozik együtt, teljesen normális, hogy az ember néha távolságot tart a másiktól. Az egész egyáltalán nem olyan vészes, és biztos, hogy még jó pár mozit forgatunk együtt.
Így is lett, hiszen a legnagyobb címek a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején készültek (Kincs, ami nincs (1981), Nyomás utána! (1983), Nincs kettő négy nélkül (1984)).
A film bővelkedik a nagy bunyókban, ahogy az a páros védjegyévé vált, és Corbucci rendezésében nem csak nívósak és szórakoztatók, de mindig van valamilyen dramaturgiai funkciójuk is. Bud Spencer és Terence Hill az ...és megint dühbe jövünk után mesélt arról, hogy miért is olyan népszerűek ezek a verekedések a filmjeikben:
Nem vagyunk sem mókamesterek – ahogy azt mindig gondolják –, sem különösen viccesek. Sem olyan esetlenek, mint Stan és Pan. Mindig a szituáció vicces, amit átélünk. Amit a nézőknek közvetítünk, az az ő saját gyerekkori élményük. Arra az időre emlékeznek vissza, amikor verekedtek az osztálytársaikkal. Hol sírtak, hol nevettek ezen.
Ez is érdekelhet
Valószínűleg még Bud Spencer és Terence Hill legnagyobb magyarországi rajongói sem vették észre, hogy mi tükröződött a Coimbrák luxusautójának ablaküvegén...
Tovább
(via Tobias Hohmann: Bud Spencer – Terence Hill krónikák)