Az Ütközetben eltűnt gyakorlatilag a Rambo 2. olcsóbb, tescós verziója, és nem is véletlenül, ami cseppet sem zavarja Chuck Norris rajongóit.
A vietnámi háború lezárása után az amerikai közvéleményt rendkívüli módon foglalkoztatta a hadifoglyok és az ütközetben eltűnt katonák kérdése. A foglyok ugyan néhány év után kiszabadultak, ahogy enyhült a feszültség a vietnámi és az amerikai kormány között, de lassan megszületettek a legendák a titkos fogolytáborokról, ahol embertelen körülmények között dolgoztatták a hadifoglyokat és a lelőtt pilótákat, olyan elméletek is születtek, hogy az oroszok folytatnak rajtuk titkos kísérleteket.
Igaz, ezekre soha semmi bizonyíték nem került elő,
de számos jó szándékú kalandor és agyafúrt szélhámos próbálkozott a felkutatásukkal – az utóbbiak természetesen rendszerint addig jutottak, hogy az összekalapozott pénzt ellopják. Akárhogy is, az „ütközetben eltűntek” ügye évtizedeken át fontos politikai kérdés volt, politikusok buktak bele, ha nem vették elég komolyan, mások ezzel csináltak karriert – nem csoda, hogy ezzel a témával a nézőket is remekül el lehetett kapni.
Hősünk, Braddock ezredes (Chuck Norris) maga is hadifogoly volt, míg meg nem szökött a kegyetlen vietnámi táborból, amelynek brutális emlékeitől hosszú évek múltán sem tud szabadulni, azért sem, mert tudja, még számtalan "ütközetben eltűnt" bajtársa sínylődik valahol, titkos börtönökben. Egy szenátusi vizsgálóbizottság tagjaként ismét Vietnámban találjuk, de megelégeli a hasztalan diplomáciai tárgyalások elhúzódó menetrendjét, és önálló akcióba kezd. Összefut régi katonatársával (M. Emmet Walsh), aki újabban a thaiföldi feketepiacon nyeri kisebb-nagyobb csatáit, tutajt szereznek és fegyvereket, és irány Vietnám belseje, ahol a titkos hadifogoly-táborokat sejtik. A kérdés csak az, számíthatnak-e küldetésük során a saját hadseregükre…
Az Ütközetben eltűnt (1984) nem csak a hadifoglyok ügyét bolygatta meg, de érintette az ezzel kapcsolatos összeesküvés-elméleteket is, melyek szerint az amerikai kormány összejátszik Vietnámmal, hogy eltussolják az ügyet, és részben ez vitte sikerre az amúgy középszerű, olcsó akciófilmet. Részben pedig Chuck Norris.
Ő abszolút hitelesnek számított a témában
– Vietnámban ugyan nem szolgált, volt katona, de egy dél-koreai légibázison volt katonai rendész, de öccse, Wieland a háborúban esett el 1970-ben, a filmet az ő emlékének ajánlotta. És lássuk be, Norris, minden színészi korlátja ellenére az ilyen szerepekre született – csinált is pár folytatást a filmhez.
Ami egyébként Sylvester Stallone ötlete volt – ő kereste meg a Cannon Films vezetőit, Menahem Golant és Yoram Globust az alapötlettel. Csakhogy az általa vizionált 30 millió dolláros költségvetés messze nem fért bele az olcsó tucatfilmekben utazó Golanék lehetőségeibe, így Stallone végül Andy Vajnáék Carolco Pictures-énél kötött ki a Rambo 2.-vel (1985). Az izraeli producerek azonban lenyúlták az ötletet, megérezve a potenciált a harcművész Norrisban – akivel aztán egy sor filmet készítettek közösen. A film kaszkadőrei között pedig ott volt egy bizonyos Jean Claude Van Damme, aki a stáblistán J. Claude Van Damme néven szerepel!
