Will Ferrell idióta bajnokként összehozta a szerintünk legjobb autóversenyzős filmet, amibe Sacha Baron Cohen is besegített egy kicsit még idiótább francia ellenlábasaként!
Ricky Bobby - ez neki a teljes neve - ugyanis igazi tapló, egy rendes, veres nyakú, gyorskaján és Chuck Norris filmeken nevelődött amerikai honpolgár, aki csak egy dolgot tud a bamba vigyorgáson kívül, autót vezetni, azt viszont pazarul. Sorra nyeri is a nagy amerikai verseny, a Nascar összes futamát, addig a felhős, ocsmány napig, míg meg nem jelenik egy francia versenyző, aki annyira kifinomult és arrogáns, hogy verseny közben is egzisztencialistákat olvas, miközben cappuccinót kortyolgat. És Ricky Bobby élete apró kis atomokra esik szét - de vajon sikerül-e visszatérnie a pályára és régi életéhez? Vajon kap a pofájára a nyegle francia? Vajon segít Tom Cruise, akit hősünk a veszély perceiben segítségül hívott? És a lehetetlen című Taplógáz: Ricky Bobby legendája (2006) tényleg szórakoztató?
A filmet nem mellesleg az az Adam McKay rendezte és írta, akinek karrierje hol rendezőként, hol forgatókönyvíróként és/vagy producerként gyakorlatilag összefonódott Will Ferrell-lel - lásd A híres Ron Burgundy legendája, Tesó-tusa vagy Latin macsó visszavág, hogy csak a jobbakat mondjam. Ő és Ferrell tökéletesen érzik egymás nem éppen hétköznapi humorát, és nyilván ez is a film sikerének az egyik titka. Mert hol lehet egy olyan hosszú és bizarr jelenetet eladni, ahol hőseink az asztali áldás közben azon vitatkoznak, hogy a bébi Jézusnak vagy a felnőtt Jézusnak, esetleg a frakkos vagy rocksztár Krisztusnak kell megköszönni az asztalon lévő ételt, ami egyébként csakis hamburger és pizza?
A bamba arcú Ferrell, akit a mai napig könnyű összekeverni a Red Hot Chili Peppers dobosával, tökéletes paródiáját nyújtja az amerikai életformának, leginkább az Austin Powers-filmekhez hasonló, eltúlzott gesztusokkal. Ehhez vegyük Ferrell majdnem állandó társát, a nála is bambább képű John C. Reilly-t az árulóvá váló legjobb barátként, illetve a mindig zseniális Sacha Baron Cohen affektáló franciáját, meg egy rakás önfeledt idétlenkedést, és kapunk egy klasszikus vígjátékot, amit nem véletlenül adnak le olyan gyakran a tévében. Szóval tapló, de nem gáz - és a magyar cím is kivételesen vicces! Azt pedig majdnem elfelejtettük, hogy a film producere a vígjátékguru Judd Apatow volt, aki csak nagyon ritkán szokott mellényúlni!
