Bár a Véres igazság főszereplője a háromszoros kickbox világbajnok, majd az MMA-ben vitézkedő, vietnámi születésű Cung Le, rá már alig emlékszünk, annyira a retinánkba égett Dolph bajusza és parókája.
A ZS kategóriás akciófilmek sosem fognak kihalni, legalábbis addig, amíg lesznek kiöregedő akciósztárok és olyan harcművészek, akik a színjátszással kacérkodnak. Mert alapvetően ez a két hozzávaló, ami a műfajt életben tartja, és ezzel semmi baj nincs, mert megvan ennek a maga közönsége, és megvallom, néha jó ezt a sokszor valóban öncélú csihi-puhit nézni, ami mögött még akkor is van tudás és erőfeszítés, ha maga a történet csak ürügyként van ott. Pontosan ez a helyzet a Véres igazság (2014) esetében, ami leginkább azért emlékezetes, mert Dolph Lundgren idétlen bajuszt és parókát visel benne. A főhősre talán kevésbé fogunk emlékezni.
Ő John Nguyen (Cung Le), a poszttraumás stresszben szenvedő háborús veterán egy este azt látja, hogy egy parkolóban megtámadnak egy nőt. Ösztönösen Tanya (Briana Evigan) segítségére siet, és megvédi őt az erőszakoskodó férfiaktól, akik közül nem mindegyik éli túl a találkozást. Csakhogy a prostiként dolgozó lányt a szélsőjobbos Árja Nemzet helyi főnöke, Hollis (Dolph Lundgren) futtatja, aki nem nézi jó szemmel John magánakcióját, és Bennettel, a csempésszel (Vinnie Jones) és egy korrupt rendőrrel szövetkezve véres megtorlásra készül. John csupán Terry Mitchell, a becsületes nyomozó (James C. Burns) és egykori katonatársa, a háborúban megrokkant J.P. (Jonathan Kowalsky) segítségére számíthat...
Az eredmény pontosan az, amire ilyenkor számítani lehet, pláne akkor, ha Lundgren és Vinnie Jones EGYSZERRE szerepel egy filmben: egy egyenesen videóra készített akcióorgia. Amiben ugyan nincsenek nagyszabású összecsapások, mert ezt sem a vázlatosan összerakott történet nem indokolja, sem a mérsékelt méretű költségvetés nem teszi lehetővé, de
kapunk egy rakás tényleg izgalmas és jól kivitelezett egy az egy elleni küzdelmet.
Amiben a vietnámi születésű, pályáját háromszoros kickbox világbajnokként kezdő, majd az MMA-ra átnyergelő, onnan egy doppingteszt-botrány után távozó Cung Le-t illeti, ő a B-filmek névtelen hőse, aki az elmúlt húsz évben egy rakás akciófilmben volt mellékszereplő, és itt megkapta a maga másfél óráját – egész pontosan 96 percét -, hogy csilloghasson. Nem csinálja rosszul, csak nem elég karizmatikus ahhoz, hogy emlékezetes maradjon. A szintén nem túl acélosan játszó Lundgren legalább emlékezetes.
