Az 1972-es Magas szőke férfi felemás cipőben hihetetlen siker lett, és bár nem mindenütt imádták annyira, mint nálunk, ahol fél perc alatt kultuszfilm lett, a népszerűsége még egy Tom Hanks remake-re is elég volt.
A 2002-ben elhunyt Yves Robert a szakma igazi mindenese volt, remek színész, nagyszerű rendező és forgatókönyvíró, jó kezű producer, aki már első filmjével elképesztő sikert aratott. Ez volt a zseniális Horgász a pácban (1958) Louis De Funes hihetetlen alakításával, de a Gombháború (1962) is hamar klasszikus lett, a legnagyobb sikerét azonban egy nagyon valószínűtlen filmmel érte el, a Magas szőke férfi felemás cipőben-nel (1972). Merthogy ki gondolta volna, hogy Pierre Richard-ral el lehet adni egy vígjátékot?
Richard – teljes nevén Pierre-Richard Maurice Charles Léopold Defays - maga is rendezőként indult el a pályán, A szórakozott (1970) és a Balszerencsés Alfréd(1972) című filmekben önmagát rendezve, és mindkettő arra az alaptézisre épült, hogy ő egy iszonyatos balfácán, csak nem tud róla. Második filmjén már Yves Robert is dolgozott forgatókönyvíróként, aki meglátta a valóban esetlen, rendkívül előnytelen külsejű kollégában a nagy lehetőséget, és rá osztotta a kém bohózatba csöppenő Francois Perrin szerepét. Történik ugyanis, hogy a francia titkosszolgálat főnöke (Jean Rochefort) meg akar szabadulni egy beosztottjától (Bernard Blier), aki a tisztségére pályázik, és aki bizonyos latin-amerikai drogügyletekben is érintett. Ezért azt állítja az ártatlan muzsikusról, Francoisról (Pierre Richard), hogy ellenséges sztárügynök, és ráuszítja kollégáit. A hegedűművész Francois persze mit sem sejt az egészből, s egy holdkóros biztonságával botladozik a zűrzavaros helyzetek forgatagában.
Perrinnek valahogy mindig sikerül kikeverednie minden veszedelemből, míg üldözői halomra gyilkolják egymást, amitől valahogy még hihetőbb lesz a sztori, hogy ő egy szuperügynök. Sőt még a szép kémnő, Christine (Mireille Darc) is beleszeret - nem mellesleg filmtörténeti fenékdekoltázst villantva. Tök valószínű, nem? A Magas szőke férfi elképesztő sikerének titka egyszerű:
tulajdonképpen egy tökéletesen megszerkesztett és kivitelezett börleszk, ami hangnemét, szerkezetét tekintve akár a némafilmek korában is születhetett volna.
Hanggal, Vladimir Cosma zenéjével és színesben ez nyilván még jobban működött, a népek pedig imádták Richard ügyetlenkedését. A világon mindenhol siker volt a vígjáték – a francia film ekkor élte talán legnagyobb virágkorát -, nálunk kultuszfilm lett, és persze jött hamarosan a folytatás, A magas szőke férfi visszatér (1974). És jött az amerikai remake is, bő egy évtizeddel később, a Magas barna férfi, felemás cipőben (1985) Tom Hanks főszereplésével. Ami elég gyengus volt, és eleve benézték a koncepciót, hiszen Hanks nem csúnya és esetlen.
Ami pedig a magas férfi koncepciót illeti, Richard virágkorában 1,78 méter magas volt – Hanks több, 1,83 méter – ami azért olyan hórihorgasnak nem nevezhető.
