Kevés olyan film van, amit ha megnézel, jókedvű és derűs leszel, ám a Csillagpor ilyen.
Nem vitás, hogy Neil Gaiman egy zseni, de a regényeit - persze vannak kivételek - rendre összecsapja, illetve sebtében zárja le, ami erős hiányérzetet hagy maga után. Az pedig egy sokat hangoztatott igazság, hogy egy filmadaptáció nem szokott jobb lenni a könyvnél. Nos, a Csillagpor sokkal ,de sokkal jobb.
A regény megfilmesítésének jogát a Miramax opciózta le, majd miután letelt és érvényét vesztette, a szerző nem akarta odaadni bárkinek. Számos rendező és színész neve felmerült, köztük Terry Gilliamé is, ő viszont a Grimm után nem akart még egy mesét rendezni - és nyilván megviselte a munkálatok körüli hercehurca is, hiszen nem a saját verzióját küldhette moziba. Gaiman végül Matthew Vaugh-nak adta az opciót, méghozzá ingyen, mert barátként is megbízott benne, és tudta, hogy nála a lehető legjobb kezekben lesz az adaptáció. Mint Vaughn mondta, egy olyan filmet szeretne, ami egyszerre idézné meg A herceg menyasszonyát és az Éjszakai rohanást.
Amikor Vaughn előadta a filmtervet a Paramountnak, a stúdió először elutasította, hogy az akkor még jószerével ismeretlen Charlie Cox legyen a főszereplő. Nagyobb nevet akartak nála, például Orlando Bloomot, és csak akkor enyhültek meg, miután Robert De Niro, Michelle Pfeiffer és Claire Danes aláírtak a filmhez. A rendező egyébként alapból Pfeiffernek szánta Lamia szerepét, mert azóta rajongott érte, hogy meglátta a Grease második részében. A boszorkány szerepét miatta bővítették ki, ugyanis a regényben kevésbé központi szereplő.
Sokat változtattak a történeten a regényhez képest, így lett Gaiman ötletes, de nem túl jól sikerült szövegéből egy bámulatos, izgalmas, derűs, vicces és érzelmes kalandfilm - a filmvégi zombis kardpárbaj is Vaughn és forgatókönyvíró társa, Jane Goldman leleménye. Azóta is együtt dolgoznak: együtt írták a Kick-Asst, az X-men: Az elsőket és a két Kingsment is.
A halott hercegek egyike David Walliams, akit mi kiváló gyerekkönyveiről ismerhetünk (Gengszternagyi, Büdöss úr, Patkányburger), és a Sienna MIller által játszott Victoria dögunalmas és béna udvarlója nem más, mint napjaink Superman-je, Harry Cavill! Robert De Niro pedig ismét bebizonyítja, hogy remek komikus, és láthatóan élvezi játszani a meleg Shakespeare kapitányt.
De ne feledkezzünk el a méltatlanul kevéssé foglalkoztatott Ilan Eshkeri csodálatos muzsikájáról sem.
