A betolakodó (2007) a francia horrorfilmes újhullám egyik ékköve, ha szereted az extrémhorrort, mert ez tényleg nagyon kemény, főleg az, amit az egykori szexszimbólum, Beatrice Dalle művel benne.
Ki tudja, miért, de a 2000-es években jelentkezett egy friss, markáns francia rendezőgeneráció, akik elképesztő horrorfilmeket csináltak. Nem találták fel a spanyolviaszt, csak a maximumra csavarták a brutalitást mind vizuálisan, mind fizikailag, mind érzelmileg, és az egészet azzal tették igazán hatásossá, hogy történeteiket teljesen hihető, hétköznapi környezetbe ágyazták, teljesen hétköznapi hősökkel, rendszerint fiatal, csinos nőkkel. Akik nem akarnak áldozatok lenni. Mondom, nem találták fel a spanyolviaszt.
A francia horroros újhullám filmjeit nem könnyű nézni, annyira véresek és kemények, és a jól ismert Magasfeszültség (2003), Frontiere(s) (2007), és Mártírok (2008) mellé bőven befér az ugyanekkor készült, hasonlóan „nehéz” A betolakodó (2007) – ami néhol Ott bent címen fut -, a Julien Maury és Alexandre Bustillo rendezőpáros (Halovány, Bőrpofa) munkája. Hősnője a terhes Sarah, aki négy hónappal korábban egy esős napon összeütközött egy másik autóval az úton, a balesetben pedig meghalt a férje. Most karácsony este van, Sarah egyedül van otthon, és másnapra van kiírva a szülésre, úgy volt, hogy reggel egy barátja viszi be a kórházba. Az éjszaka folyamán egy feketébe öltözött nő kopog az ajtaján, és arra kéri, hogy használhassa a telefonját. Sarah gyanút fog, felhívja a rendőrséget, mire a nő eltűnik, de előtte a lánynak még sikerül lefényképeznie. A kiérkező rendőrök senkit sem találnak, a fényképről viszont kiderül, a nő már korábban is követte a lányt. Később, alvás közben Sarah-t megtámadja az asszony, aki betört a házába, és egy ollóval fenyegeti. Hamar kiderül az is, mit akar, a lány még meg nem született kisbabáját.
Ami azért még így leírva is durva, de ami ezt követi, ott tényleg nem túlzás azt írni, hogy vérben tocsog – ezt nyilván a képek is elárulják. Az egész percről percre keményebb lesz, és a rendezőpáros kegyetlenül találékony az új halálnemek és kínzóeszközök felvonultatásában – természetesen mindig van valaki, aki betoppan, pedig az nem jó ötlet. Sarah-t egyébként Vanessa Paradis kishúga, Alysson Paradis játssza, de a film igazi hőse a névtelen támadó, a két rendező kabalaszínésze, Béatrice Dalle. Ő volt annak idején a Betty Blue (1986) címszereplője, és egy ideig igazi szexszimbólumnak számított, amúgy teljesen jogosan, majd egyre inkább botrányhőssé vált, például azzal, hogy hozzáment egy rablásért és gyilkosságért elítélt bűnözőhöz, vagy azért, mert elmesélte, hogy fiatalon egy halottasházban dolgozott, és egy barátjával eladták a hullák egyes testrészeit, egyszer pedig, amikor acidon volt, megette egy halott fülét. Ami jó eséllyel nem igaz, de azok alapján, amit ebben a filmben produkál, hajlamos vagyok hinni neki.
Egyébként készült a film alapján egy amerikai remake is, Inside címmel, Laura Harring, illetve Rachel Nichols főszereplésével, de nem szólt túl nagyot.
