De jó ez nekünk?
Október 24-én elindult a VIASAT3-on az Őszinte leszek - Talkshow Osváth Zsolttal című beszélgetős műsor. Jogosan merül fel a nézőben, hogy mi újat tud még nyújtani egy sokadik talkshow? Nehéz erre egyértelmű választ adni. Szerintem nem sokat. Hogy miért? Azért, mert az ilyen műsorokban a meghívott szereplők már kinyilvánították véleményüket tucatnyi témában, tehát egy kicsit önismétlőnek gondolom az egészet. Persze az is benne van, hogy nem követhet mindenki mindenkit az instán, tiktokon, Facebookon, YouTube-on, tehát nem feltétlenül találkozhatunk ezekkel a bizonyos őszinte megmondásokkal. Ha innen nézzük, akkor van értelme, hogy még nagyobb közönséghez eljusson ez a bizonyos vélemény, hogy menjen a tévében is és ne csak az interneten keringjen.
De egy aktív internetfogyasztót nem fog meglepetésként érni semmi, ami egy ilyen műsorban történik. Pontosan azért, mert tele van ilyennel az internet. És már a tévé is. Hogy miért?
Mert ár-érték arányban megéri ilyet gyártani.
Osváth Zsolt műsorát alapul véve kell egy jól berendezett és bevilágított helyszín, ami - ha jól látom - nem is kell, hogy valami profi stúdió legyen, mert egy igényesebb étteremben, kocsmában is meg lehet csinálni élő közönség előtt. A közönségtől meg lehet pénzt is kérni, így csökkentve a kiadási oldalt, vagy növelve a bevételit, ugye. De ha DTK-t nézzük, akkor elég egy kocsi is meg pár GoPro, aztán jó napot kívánok. Aztán lehet ezt csűrni-csavarni, lehet lakóautóban művelni ugyanezt, meg úgy, ahogy az Adom a napomban van, a lényeg mindig ugyanaz marad:
ismert emberek beszélgetnek ismert emberekkel.
Ez az egyszerű, de nagyszerű műfaj pedig épp a reneszánszát éli. Csak a VIASAT3 három, négy, öt ilyen tartalommal bombázza a nézőket. Ott van az Adom a napom, az Útközben elmeséled, a Ki vele!, a KAPóra és most az Őszinte leszek. Ráadásul sok esetben ugyanazok az emberek cirkulálnak ezekben a műsorokban vendégként. Sváby műsorának sztárjai erős átfedésben vannak az Adom a napom headlinereivel. Ez is azt az érzetet keltheti, hogy ugyanazok az emberek szajkózzák ugyanazt, csak a körítés más egy kicsit. (Aztán a műsort nézve kiderül, hogy a témák eltérnek, tehát mégsem ugyanazokat a köröket futják.)
Napi szürreál: Rubint Réka sírva mesél az anyósáról, miközben a tábortűzön megpirult főtt csülköt csipegeti
Ilyen az, ha lakóautós kirándulásra megy az ember Sváby Andrással.
Tovább
Ezek az egymásra nagyon hasonlító talkshow-k pedig abban próbálnak egymásra licitálni, hogy csak náluk nyílnak meg úgy a vendégek, mint soha sehol. Aki pedig ezt a műsor címében is megígéri, az tényleg nagyot akar villantani. Közben az Őszinte leszek pont ezzel az “erőltetett” őszinteséggel koptatja el a szó erejét. Én speciel sosem értettem azokat a szalagcímeket, amik úgy kezdődnek, hogy XY őszintén vallott házasságáról, válásáról, rokona haláláról, alkoholizmusáról, drogfüggőségéről. Miért, ezek szerint eddig hazudott? Eddig nem volt őszinte, amit ezekben a témákban mondott?
Nehéz dolog az őszinteség, pláne, ha több kamera is vesz, és aztán az egész lemegy a tévében meg online is. Ezt nem csak én állítom, hanem
Osváth Zsolt egyik vendége is, Tapasztó Orsi, aki szerint a METOO és a píszískedés világában nehéz úgy őszintének lenni, illetve a gondolatokat szűrő nélkül megosztani úgy, hogy ne sértsen meg valaki(ke)t.
Az már egy másik dolog, hogy amúgy is képtelenség, hogy mindig mindenki mindennel egyetértsen. Igazából azt kell bevállalni, hogy az őszinte véleményünk bizony pár embernek nem fog tetszeni. Ha valaki ezt a médiaszereplésének kezdetétől ilyen konzekvensen űzi, akkor azzal nincs is semmi baj, viszont aki egy ideig hallgat, majd hirtelen megvilágosodik, azon szokták számon kérni, hogy hol volt ő és a fene nagy őszintesége és igazságérzete akkor, amikor kellett volna.
Visszatérve az eredeti témához: jók ezek a talkshow-k, érdekes tud lenni, amikor világnézetek és érvrendszerek ütköznek egymással és mindez még igényesen is van tálalva, de már kezd megtelni a padlás ezekkel.
