Egy normális világban ez a két faszi max. 1 percet tölthetne a vásznon valami lényegtelen mellékszerepben, egy rendes film pedig el sem bírná kettőjüket. De egy normális világ baromi unalmas lenne.
Nehéz felnőni, én megértem ezt, kinőni a gyerekkorból, felelősséget vállalni, pénzt keresni és másokkal törődni, és ez még nehezebb lehet az egykéknek, anyuka és/vagy apuka kedvenceinek. De mi van, ha az ember még a negyvenen túl is a szülei nyakán él, egy fillért sem keres, és mégis ő az úr a háznál. Ezt mutatja be John C. Reilly-t és Will Ferrell, akiket egymásnak teremtett az Úr. Nem is csoda, hogy annyi filmben játszanak együtt, egymást kiegészítve, hiszen mindkettőjük specialitása a tágra nyílt szemű idióták, szeretnivaló kretének megformálása. És itt aztán bőven kaptak teret ezen tehetségük megcsillogtatásához.
Mindketten negyvenes, mégis egyedülálló szüleik nyakán élősködő semmirekellőt alakítanak, akiknek óriási pechjére a szüleik – nem mind a négy, csak egy apuka és a másik anyuka! – egymásba szeretnek, így az egyik, feleslegessé vált házat eladnák, a „srácokat” pedig útjukra bocsátanák. Csakhogy a két felnőttgyerek az istennek nem mondana le a tutiról, és bár először gyűlölik egymást, hamar rájönnek, hogy a céljukat csak közösen érhetik el, és azt is kénytelenek észrevenni, hogy mindenben egyezik az ízlésük. Ugyanaz a kedvenc dinoszauruszuk, ugyanazt a pasit kívánnák meg, ha véletlen nők lennének, mindketten zenélnek, és pornót néznek. Hát nem csodás?!
A kettejük imbecilis viselkedése és humora a film minden másodpercében akár vérciki is lehetne, de a 2008-as Tesó-tusa pont azért zseniális, mert semmi sem ciki benne. Pontosan semmitől sem fél, semmit sem fog vissza, itt bármit ki lehet mondani, itt bárki csinálhat magából emeletes barmot –mint például Adam Scott az egyik tesó törtető bátyjaként vagy Seth Rogen potenciális munkaadóként. És igen, a poénok egy jelentős része alpári, de profik adják őket elő remek időzítéssel, és persze az egész történet egy profi, Adam McKay (A híres Ron Burgundy legendája) kezében van. McKay egyébként, ki tudja miért, de eredetileg drámának tervezte a filmet, aminek forgatókönyvét közösen írta Ferrell-lel és Reillyval, aztán nyilván elkezdtek baromkodni, és egészen más irányba kanyarodtak el. Szerintem jól tették, hogy ezt tették.
A legjobb duma: „Fogok egy párnahuzatot, megtöltöm szappannal, és a szart is kiverem belőled!”
