Volt stúdió, ami rizikósnak találta a butuskának tűnő, de az egyetemen és a tárgyalóteremben is sikeres joghallgató lány történetét, és több színésznő is komolytalannak találta a szerepet, de ez volt Reese Witherspoon és a film szerencséje!
Annak idején egy csinos szőke lány, bizonyos Amanda Brown felvételt nyert a híres-neves Stanford Egyetem jogi karára, és bár remek tanuló volt, nem érezte úgy, hogy ő oda illene, vagy hogy a társai befogadnák. Érzéseiről a családjának írt levelekben számolt be, amiket rendszeresen küldött haza. Később, miután sikeresen lediplomázott, csokorba gyűjtötte és átszerkesztette a leveleket, amik alapján egy kéziratot készített. Ami nem önéletrajzi mű lett, hanem kitalált hozzá egy hősnőt, akit azért nevezett el Elle Woodsnak, mert az egyetemen leginkább az Elle Magazine olvasása tartotta benne a lelket. Ahogy az szokás, a végeredményt elküldte egy irodalmi ügynöknek, aki talán félre is dobta volna az egészet, ha a kéziratot nem rózsaszín, illatosított papírra gépelték volna le.
A könyvet kiadták, siker lett, így forgatókönyvet írtak belőle, és úgy volt, hogy a Universal Pictures dolgozza fel, de ők túl kockázatosnak találták, így passzoltak, de a Metro-Goldwyn-Mayernél meglátták a lehetőséget. Már csak az volt a kérdés, ki legyen a címszereplő Doktor Szöszi? A szerepre olyan színésznők voltak esélyesek, mint Charlize Theron, Gwyneth Paltrow, Alicia Silverstone, Katherine Heigl, Christina Applegate, Milla Jovovich, Jennifer Love Hewitt és Tori Spelling - Reese Witherspoon kiválasztása előtt.
A legtöbben nem értek rá vagy komolytalannak tartották a szerepet,
és ma már különösnek tűnik, de nem sok minden szólt Witherspoon mellett. Nem tartották sem csajosnak, sem szexinek, és ezt megelőzően egy olyan főszerepe sem volt, ami komoly anyagi siker lett volna. Ezt ő is tudta, és minden női báját bevetette a meghallgatáson – és ő lett Elle Woods.
Aki a gimi legszőkébb nője, és kénytelen rájönni, hogy a szőke bombázók élete sem könnyű. Szerelme elhagyja őt, mert politikusi pályára készül, márpedig egy komoly joghallgató csak komoly barátnővel mutatkozhat. Elle-t azonban nem könnyű lerázni. Elhatározza, hogy bosszút áll hűtlen barátján és a világon.
Felvételizik Amerika legnevesebb jogi egyetemére,
hogy megmutassa, mit tud. Igaz, hogy rózsaszín sapkái, szuper-magassarkú cipői, rúzsa és az illatos papíron beadott dolgozatai kissé megzavarják a tekintélyes intézményt, ám amikor egy gyilkossággal vádolt aerobic-oktató ügyében ő is bekerül – ha nem is főszereplőként – a védelem csapatába, fokozatosan minden megváltozik körülötte. És naná, hogy megnyeri a tárgyalást, még akkor is, ha a való életben egy elsőéves joghallgató meg sem mukkanhatna a tárgyalóteremben, nemhogy tanúkat faggasson a hajgöndörítésről!
És ez bizony Witherspoon filmje lett, az ő cserfessége, szexepilje kellett ahhoz, hogy elhiggyük, az eddig csak a külsőségekkel foglalkozó Elle-ben megvan az az ész, bátorság és talpraesettség, amitől egy olyan közegben is érvényesülhet, ahol elvileg semmi helye. Persze írjuk a forgatókönyv és a rendező, Robert Luketic számlájára, hogy
de ehhez is egy olyan főhős kellett, akit mi is menet közben tanulunk meg szeretni. A film alig 18 millió dolláros költségvetéséhez csak a mozikban 141,8 milliót szedett össze, és majdnem ilyen erős lett a videókölcsönzés és a DVD kiadás eredménye, jött is a folytatás, sőt, egy musical is.
