A hatodik résszel folytatódik ma a nézettségi listákat vezető Hunyadi. A produkció néhány sajtómunkásnak már levetítette a teljes évadot, közte nekünk is, úgyhogy tudunk mesélni arról, mi várható még a maradék 5 epizódban. A spoilereket próbáltuk mellőzni.

Szinten tartás

Van az a híres lovas mém, amelyen az állat hátsó fele grafikailag tökéletesen kidolgozott, az eleje azonban már egy béna gyerekrajzra hasonlít. Többek közt a Trónok harca lejtmenetét jellemezték ezzel, a Hunyadi esetében viszont nincs ilyen színvonal-ingadozás, hasonló hangnemben, stílusban, tempóban vezénylik le az alkotók az egész évadot, vagyis akinek tetszett az első öt rész, az a folytatással is elégedett lesz, aki pedig eddig sem lett rajongó, az valószínűleg később sem fogja meggondolni magát.

Rohan az idő

Az ötödik rész végén Hunyadi serege az 1442-es szebeni csatában legyőzi az oszmánokat, köszönhetően többek közt Kemény Simon (László Zsolt) önfeláldozásának, aki elterelésként Hunyadi páncélját ölti magára. A fináléra az 1456-os Nándorfehérvári diadalig kell eljutnunk, így a sorozat második fele is hasonló tempóban pörög, mint az első. Rögtön a hatodik epizódban ugrunk előre 5 évet az időben, majd később még nyolcat, így a fiatalabb szereplőket később idősebb színészek játsszák. Hunyadi, Szilágyi Mihály, Újlaki Miklós és a többi férfi karakter kapnak ősz hajszálakat és jelzésértékű öregítő sminket, de a sajtónapon Lengyel Balázs showrunner elmondta, hogy szándékosan nem akartak ennél drasztikusabb megoldásokhoz nyúlni, mert akkor a nézők figyelmét elvonja a maszkmunka – ráadásul az öregítés még a komolyabb hollywoodi produkciókban sem szokott tökéletesen sikerülni, és inkább csak elidegenítő hatású.

Flashback / Flashforward

A sorozat dramaturgiai szerkezete a második felvonásban sincs túlbonyolítva: a párhuzamos szálak közt váltakozva, lineárisan halad előre a történet, kisebb-nagyobb időugrásokkal. Az egyik kivétel a 7. epizód, ahol flashforwarddal nyitunk: látjuk, milyen állapotba kerültek hőseink az epizód végére, majd megnézhetjük, mi is történt pontosan. Izgalmasabbá válik ettől az epizód, nem bántuk volna, ha az alkotók máshol is élnek ezzel az eszközzel.

Fantomkamera

A 7. epizódnak ez a bizonyos flashforwardja egyben az egész sorozat egyik leglátványosabb, legprofibb szekvenciája. Egy nagy és véres tömegjelenetet látunk vágás nélkül, egyenes vonalban, folyamatosan mozgó kamerával. A felvétel valójában csak pár másodpercig tartott, egy olyan nagy felbontású Phantom kamerát húztak végig villámgyorsan a díszleten, amely képes részletgazdag, extrém slow motion-képeket rögzíteni, amit aztán a végső verzióban visszagyorsítottak. A végeredmény egy nagyszabású, Zack Synder-filmeket idéző pillanatkép-tabló.

Nem prűdnek való vidék

Nem kell aggódni, marad még a folytatásra is szex, illetve meztelenkedés, főszerepben többek közt azzal a Luxemburgi Erzsébettel (Hermányi Mariann), aki már a második részben összemelegedett az egyik udvarhölgyével, majd Cillei Ulrik és III. Frigyes is kihasználta a helyzetét. Az alkotók azt ígérték, a sorozat végére kiderül, miért kapott ilyen kiemelt szerepet a testiség, és látva a teljes évadot, valóban lehet amellett érvelni, hogy itt a szex (majdnem) minden esetben a hatalmi játszmák eszközeként szolgál. Ezt aláhúzandó az évad második felében többször is arra kényszerítenek egy-egy kiszolgáltatott nőt, hogy használja a testét valutaként – a sorozat egyik legmegrázóbb jelenetében pedig még a választás illúzióját sem hagyják meg neki.

Talán a sok borzalmat ellensúlyozandó szövődik szerelem két nemes közt, más kérdés, hogy ez a szál teljes egészében fikció, a férfi a valóságban nem a nőt, hanem a tízéves lányát jegyezte el.

Nyomokban humort is

A Hunyadit még véletlenül sem lehet összetéveszteni a Magyar vándorral vagy a Fekete viperával, a magasztos témához komoly hangnem dukál a jelek szerint, de éppen ezért esik olyan jól a 6. epizódban az a vicces epizód, ahol a még szűz I. Ulászló magától Hunyadi Jánostól kér szexuális jellegű felvilágosítást – de szerencsére nem olyan gyakorlati síkon folytatódik az epizód, mint Luxemburgi Erzsébet és az udvarhölgyének szeánsza.

Rengeteg dolog zajlik a Hunyadi sorozatban, de főleg szex

Törökverés helyett az ágyjelenetek viszik előre a szinte minden más tekintetben jól sikerült, méregdrága sorozatot.

Kritika az első 2 rész alapján

Nincs tarantinózás

A sorozat kreátorainak az volt az alapelve, hogy a konkrét történelmi tényeket, például a csaták kimenetelét nem változtatják meg, és ehhez tartották is magukat végig. Vagyis a nándorfehérvári csata nagyjából úgy zajlik le, ahogy az a történelemkönyvekben is olvasható, nem érdemes tehát várni, hogy például Hunyadi személyesen párbajozzon a szultánnal. Ettől függetlenül az íróknak dönteniük kellett arról, hogy a törököt a mélybe rántó Dugovics Titusz legendáját szintén bemutatják-e, vagy ragaszkodnak a korabeli források által is igazolható verzióhoz. Spoilerezés nélkül csak annyit mondhatunk, hogy döntöttek, és megtalálták a középutat.

Vlad, a vérszomjas

Az már a Hunyadi első felvonásából kiderül, hogy Havasalföld fejedelme, Vlad Dracul különösen kegyetlen uralkodó, aki imádja karóba húzatni az ellenségeit, vagy bárkit, aki csúnyán néz rá. Ő azonban csak ipari tanuló a fiához, a hírhedt Vlad Tepeshez képest, akit a korabeli írásokban Draculaként emlegettek. Az ötödik részben még kiskamaszként a szultán udvarába kerül, és talán nem akkora spoiler, hogy az alkotók nem tudták kihagyni a ziccert, és rájátszanak alaposan a legendájára – és igen, utalnak a vérszívásra is. Imádnivalóan visszataszító a figurája, köszönhetően többek közt Dino Benjamin játékának, aki hibátlan választás volt a szerepre.

Orbán, a tüzes

A Hunyadiban vannak bőven olyan karakterek, akiket az írói fantázia hívott életre, illetve turbósított fel – és olyanok is, akiket fikciósnak gondolnánk, annyira tökéletesen passzolnak a dramaturgiába, mégis léteznek. Ilyen a brassói származású Tüzes Orbán ágyúöntő mester is, aki nagy szerepet játszott Konstantinápoly 1453. évi elestében, csak nem úgy, ahogy gondolnánk. Ő ugyanis független vállalkozóként annak ajánlotta fel a szolgálatait, aki hajlandó volt azt megfizetni, így aztán a szultánhoz is elszegődött. Ez sem fikció: a török tüzérek túlnyomó része valójában nem a törökök közül került ki, hanem Európa különböző keresztény országaiból.

Az elvtelen, pénzsóvár Orbán epizodistaként is a sorozat egyik legemlékezetesebb szereplőjévé válik, amihez Mészáros Máté kiváló alakítása is hozzájárul.

A show ellopása

Aki továbbra is a rendezői változatot nézi, az nem fog kevesebb török szót hallani, sőt. Brankovics Mara még mindig tényező a szultán udvarában, de miután az ötödik rész végén a nevelt fia, Mehmed túléli a szebeni csatát, megkezdi ő is a saját hatalmi játszmáját. Az időugrás után pedig már egy idősebb színész alakítja (az isztambuli születésű Ulaşcan Kutlu), aki a karizmatikus Murathan Muslunál jóval szélesebb gesztusokat használ, de így is izgalmas az apja elismerésére és trónjára egyszerre ácsingózó figura. (Nem spoiler, hanem történelmi tény: belőle lesz a Nándorfehérvár ellen vonuló II. Mehmed szultán.)

Erzsébet is megkapja, ami jár

Sosem vetemednénk arra, hogy elsüssünk egy olyan olcsó poént, hogy Szilágyi Erzsébet a fasorban sincs a játékidőt illetően, de a sorozat első fele alapján nehéz lenne vitatkozni azzal, hogy Törőcsik Franciskának, Hermányi Mariannak, sőt még Pecháček Juditnak (a szultán első számú ágyasa) is hálásabb szerep jutott, mint Rujder Viviennek. A fináléhoz közeledve ez szerencsére változik, és az ő karaktere is megkapja a kötelező nagyjeleneteket.

A csata

A nándorfehérvári csata első ágyúlövése már a 9. rész végén eldörren, és az ígéreteknek megfelelően a 80 perces epizód nagy részében az előkészületeket és magát a látványos ütközetet követhetjük. A feszültséget közben egy párhuzamos szál is fokozza, ahol egy másik fontos szereplőért izgulhatunk, felvezetve egy esetleges folytatást is. A finálé valóban méltó lezárása a sorozatnak, hasonló színvonalú háborús akciójeleneteket hazai stábtól még garantáltan nem láthattunk.