Törökverés helyett az ágyjelenetek viszik előre a szinte minden más tekintetben jól sikerült, méregdrága sorozatot.
Annyi biztos, hogy a Hunyadi készítői nem aprózták el Hunyadi János korának bemutatását, hiszen a kor minden politikai cselszövése, háborúja és személyes konfliktusa megjelenik minden idők legdrágább magyar sorozatában. És ezúttal az elköltött pénz is látszik: a Bán Mór azonos nevű regénye alapján készült széria nagyon jól néz ki, a kosztümök, a fegyverek, a helyszínek mind remekül festenek, és persze kiváló színészeket is kapunk – de a műsort nem az lopja el, akire számítottunk.

A történet ott kezdődik, hogy portyázó török seregek ütnek rajta Hunyad várán, amit hősünk apja hibájának köszönhetően be is vesznek, és csak a is Jankó marad életben. Nem csoda, hogy a kigyúrt felsőtestű férfivá cseperedő János (Kádár L. Gellért) életcéljává a török elleni harc válik, csakhogy a budai udvarban ez sokadlagos szempont. Luxemburgi Zsigmond király (Gálffi László) német-római császár akar lenni – később cseh király is -, míg Cillei Ulrik (Fekete Ernő) az ő helyére pályázik, készül egy később nagy hatással bíró szövetség a Habsburgokkal, de akad itt más intrika is.
Ez is érdekelhet

Beérett a marketing, sokan nézték a sorozatot, de nem volt elég az éves toplista első helyére.
Tovább
Hunyadi Galambóc váránál ugyan megmenti az uralkodót, de elveszíti szerelmét. Brankovics Mária (Törőcsik Franciska), a magyarokat a törököknek eláruló szerb despota lánya Murad szultán háremébe került, és innentől két szálon folynak az események.

A heves vérmérsékletű Hunyadi lassan a király bizalmasává válik, miközben beleszeret Szilágyi Erzsébetbe (Rujder Vivien) – a sorozat visszatérő motívuma, hogy a „több száz” hódítással dicsekedő vitézért epekedik minden nő, miközben a háttérben ármánykodik Cillei.
A Cilleik és a Hunyadiak közötti véres viszony valóban kikerülhetetlen,
de Ulrik itt egy túlrajzolt, már-már komikus figura, akit nyilvánvalóan a Trónok harca kavarógépéről, Petyr "Kisujj" Baelishről mintáztak. Mindeközben Brankovics Mária a drinápolyi háremben kerül közel a karizmatikus Murád szultánhoz (Murathan Muslu), és bár ez a szál eleinte teljesen feleslegesnek tűnik, mégis ez lesz a sorozat legizgalmasabb része. A török udvarban később valóban nagy befolyást szerző Mária és Hunyadi szerelme jó eséllyel eleve kitalált elem.

A kor politikai életének felvázolása, az osztrák, lengyel, velencei, milánói, szerb vagy éppen havasalföldi viszonyok ismertetésével gigászi feladat, ugyanakkor mérsékelten izgalmas. Ezt tudták a sorozat készítői is, így a dolgot erotikával fűszerezik, de olyan adagban, hogy az lassan átmegyek szoftpornóvá. Nyilván ezt is a Trónok harcából lesték el, bár a Hunyadi nem akar deklaráltan annak magyar verziója lenni, talán tanultak a borzasztóra sikerült, ráadásul történelemhamisító Aranybulla (2022) pofára eséséből.
Maguk a szexjelenetek nem vállalhatatlanok,
de egyrészt itt minden alkalomra jut egy kufirc, másrészt mai szemmel nézve bizarr, hogy itt bizony az összes színésznőnek be kellett vállalnia mindent. Vannak teljesen indokolatlan és hiteltelenül eljátszott részek is, mint amikor Luxemburgi Erzsébet későbbi magyar királynét (Hermányi Mariann) egy udvarhölgye „betanítja” arra, mit kell majd tennie leendő Habsburg férjével.

Pedig a hitelesség itt nagyon is dicséretes módon elsődleges szempont volt, ezért beszél minden szereplő a saját vagy beszélgetőpartnere nyelvén – Törőcsik Franciska állítólag meg is tanult szerbül és törökül is.
A TV2-n ugyan a "szinkronos" verzió megy le, de a Super TV2-n vagy a Tv2 Play-en ez eredeti verziót láthatjuk.
Ez remekül működik is, bár vannak égbekiáltó következetlenségek, mint amikor a havasalföldi fejedelem magyarul szól a szultánhoz, és még inkább akkor, amikor Zsigmondnak, a német-római császár Nürnbergben született fiának német tolmács kell Bécsben. A különböző nyelvek így is egy nagyon friss dinamikát hoznak a várt történelmi hitelesség mellett, és egy sor remek alakítást. A Brankovics Györgyöt alakító Rade Šerbedžija meglehetősen ismert – ő volt Penge Borisz a Blöffben (2000) -, a Habsburg Albertet játszó Laurence Rupp a Barbárok (2020) című Netflix sorozat főszereplője volt, és akadnak más nagy nevek is. Nem csak a nevek nagyzolásból való „felvillantásáról” van szó, hanem sikerült őket jól beépíteni az egyébként jó felépített, izgalmas cselekménybe, és ez különösen igaz Murád szultán alakjára.

Az Ausztriában született Murathan Muslu egy elképesztően karizmatikus szultánt visz a vászonra – az első két részt a díszbemutatón mozivásznon láttuk -, képes elérni, hogy elhiggyük, egyszerre rettegnek tőle és keresik a kegyeit.
Van egy különleges kisugárzása a karakternek,
amitől azt is elhisszük, hogy Brankovics Mária, akinek minden porcikája tiltakozik a háremléttől, még úgy is beleszeret, hogy a szultán kegyetlenül megtöri őt. Miatta és Törőcsik Franciska miatt válik olyan izgalmassá ez a szál - és a szlovákiai Judit Pechácek miatt. Ő a rangidős háremhölgy, aki olyan, mintha egy horrorfilmből lépett volna ki az arcára fagyott mosollyal, de pont attól működik a dolog, hogy ő egyszerre áldozat és végrehajtó itt.

Az idegen nyelvű „betéteknek” van még egy előnye: elfeledtetik, hogy milyen laposra sikerültek a magyar párbeszédek. Furcsa egy irodalmi feldolgozás esetében, hogy ennyire lapos legyen minden mondat – egyedül a kissé komikusra vett Zsigmond király kap fantáziadúsabb szöveget. Itt minden párbeszéd rövid, célratörő és színtelen, ami elmegy akkor, ha ezzel akciót kell felvezetni, és rendkívül zavaró, ha maga a párbeszéd játszik fontos szerepet.
Ez is érdekelhet

Március 8-án debütált a történelmi magyar sorozat a TV2-n.
Tovább
Nemzetközi szinten a történelmi sorozatok kifejezetten törekednek rá, hogy egyrészt korhű, másrészt emlékezetes mondatokat adjanak szereplőik szájába - nem csak a már emlegetett Trónok harca ilyen, de a Vikingek (2013) vagy a Spartacus: Vér és homok (2010) is. Itt ez valamiért nem volt szempont, felteszem azért, mert iszonyú energiák mentek el minden másra.

Tény, hogy a Hunyadi pompásan néz ki, ahogy az is tény, hogy nem a magyar történelmi filmeknél és sorozatoknál megszokott „eresszünk egymásra 20 statisztát és nevezzük csatának” című műsort látjuk, hanem egy tisztességesen megcsinált történelmi sorozatot. Mondjuk a gigászi költségvetés – állítólag 26 milliárdból készült, aminek a fele állami pénz volt – és a nemzetközi koprodukció miatt ez talán el is várható. Felteszem, hogy pont a nemzetközi koprodukció miatt a sorozat nem fogalmaz meg a jelenlegi kultúrpolitika számára fontos állításokat – a korábban mindig piszkált „magyargyűlölő” osztrákok sem kapják meg a magukét, mint például a Kincsemben (2017 ). Ez is meglepően friss és hiteles arculatot ad a sorozatnak. Igen, Brankovics elárulja a magyarokat, de csak azért, hogy megmentse népét, Vlad havasalföldi vajda – a hírhedt Vlad Tepes apja – is átáll a törökökhöz, de csak azért, mert Zsigmond magára hagyta. Bizony, itt hoznak rossz döntéseket, de önös érdekből, és nem ideológiák által vezérelve.

Valakiről azonban eddig nem beszéltük, és ez pont Hunyadi János. Bár Robert Lantos, a széria producere arról beszélt, hogy hús-vér embert akartak csinálni a legendából, ez azonban kevésbé sikerült. Igen, csináltak egy ösztönembert belőle, akit imádnak a nők, indulatkezelési problémái vannak, viszont ráérez a taktikára – ezt az őt játszó Kádár L. Gellért remekül is hozza -, de ettől még
Igaz, embertelenül nehéz forgatókönyvírói és rendezői feladat egy ilyen fontos karaktert felépíteni, de alapvetően arról van szó, hogy az eseményeket, legalábbis eleinte, nem az ő szemszögéből, nem az ő érdekei mentén látjuk. Így ő óhatatlanul mellékszereplő lesz a saját történetében, ami egy paradoxon, de pontosan ez történik.
Értékelés: 7/10

A 10, egyenként 1-1 órás részből álló sorozat rendezői Szász Attila, Nagypál Orsi, Robert Dornhelm és Lengyel Balázs voltak – Lengyel egyben showrunnerként is dolgozott. A TV2 március 8-án szombaton 20 órakor, dupla résszel mutatja be a Hunyadit, majd vasárnap 21 órakor következik a 3. epizód, az újabb epizódok pedig szombat esténként láthatók a TV2-n.