A Duna Tévén a 800. évfordulóra időzített történelmi ismeretterjesztő sorozatnak már a nyitóképsora sem igaz, az egészet pedig féligazságokra és félremagyarázásokra építették, hogy sztárt csináljanak az egyik legnépszerűtlenebb magyar uralkodóból.
II. András – bizonyos helyeken némileg zavarbaejtő módon II. Endre - nem volt se kiemelkedő, sem közkedvelt király, sőt. Leginkább a nemesek által kierőszakolt Aranybulla révén emlékszünk rá, illetve költséges és hiábavaló halicsi hadjáratai, a még pazarlóbb szentföldi kalandja miatt, és persze felesége, Gertrúd halála miatt. Hogy miért érezték valakik, hogy belőle mindenáron gáncsnélküli lovagot, több száz évre előre gondolkodó, páratlan reformuralkodót kell faragni - mindezt persze rengeteg pénzből - az rejtély. Egy valami azonban biztosan látszik a Duna Televízión frissen lement, 6 részes történelmi dokudráma sorozaton, az a
kényszeres bizonygatás, aminek érdekében a készítők a legegyszerűbb történelmi tényeket is hajlandók jobb esetben félremagyarázni, rosszabb esetben meghamisítani.
A sorozat később is visszatérő nyitóképsoraiban a már meglett II. András (Trill Zsolt) bőszen szabdalja a szaracénokat a Szentföldön a Jordán folyó partján, megmentve régi bajtársa életét, példát mutatva katonáinak. Hát ilyesmi nem volt. Bár András egy régi kötelezettségét háromszori halasztás után teljesítve valóban részt vett az 5. keresztes hadjáratban, a magyar katonák pedig több kisebb ütközetben is részt vettek, a király inkább csak "shoppingolt". Irtózatos pénzért, több birtokát is zálogba csapva olyan ereklyéket vett meg, mint Antiochiai Szent Margit feje, Tamás és Bertalan apostolok jobb keze – akkoriban a szentek testrészei nagyon kelendőek voltak –, valamint a kánai menyegzőn használt egyik vizeskancsó, majd szövetségei felháborodása ellenére a hadjárat kellős közepén hazatért. Biztos, ami biztos, meglévő címeihez hozzácsapta a Jeruzsálem királya címet, mert ilyen uralkodó volt ő.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyik korszak történetírói sem rajongtak Andrásért.
Politikai és ideológiai háttértől függetlenül őt magát erélytelennek, intézkedéseit mind kártékonynak tartották,
de az Aranybulla évfordulója kapcsán Kriskó László forgatókönyvíró-rendező, illetve Rákay Philip, Hábermann Jenő és az operatőrként is részt vállaló Csincsi Zoltán producerek úgy döntöttek, ők bizony hőst faragnak Andrásból, természetesen a megfelelő aktuálpolitikai áthallásokkal. Nem is volt nehéz dolguk, pláne miután kapták rá úgy 650 millió forintot – az Aranybulla költségvetése egyes források szerint 1 milliárd volt végül -, és egyszerű taktikát választottak. András minden tettét dicsérik, a rosszra is azt mondva, hogy az bizony jó, amire meg végképp nem lehetett semmit ráhúzni, arra azt mondják, más vette rá a jó szándékú királyt, például a külföldi felesége, Gertrúd (Törőcsik Franciska). Egyszerű, nem? Hogy ez miért volt nekik fontos, azt nem tudom, talán csak saját történelmet akartak írni.
Voltak persze bizonytalanságok, hogy akkor ez az egész mi legyen. Eredetileg filmnek szánták, majd négyrészessé, aztán hatrészessé bővülő tévésorozatnak, majd változtattak a műfajon, és pár szakértő történész megszólaltatásával dramatizált ismeretterjesztő sorozat lett belőle, részenként nehezen értelmezhető 25 perccel. Egyes hírek szerint az egészet újravágva mégis meglesz a film is, ami várhatóan áprilisra lesz kész.
Az élőszereplős ismeretterjesztő sorozat nem az ördögtől való műfaj,
nyilván van rá igény is, csak azok nem ennyi pénzért csinálják, nem plakátolják teli vele az országot, és nem kérkednek azzal, hogy ez bizony Trónok harca minőség, ahogy azt tette a fiatal II. Andrást játszó Veréb Tamás, nem túl szerencsés módon. Egy szerény költségvetésű ismeretterjesztő sorozatba persze belefér a szerény látványvilág és a csapnivaló színészi játék, a történelem félremagyarázása már nem.
Apropó, színészi játék: a kedvencem az egyik gaz meráni nemest játszó Simon Kornél volt, aki minden jelenetét konkrétan végigsettenkedte, mintha egy Benny Hill Show gonosz, de azért vicces mellékszereplője lenne, és fogadok, hogy minden forgatási szünetben megkérdezte a többieket, hogy
ugye tuti, hogy ezt ki is fizetik?
És ő járt jobban, mert a főszereplők, beleértve az általam jónak tartott Trill Zsoltot - aki hamarosan huszárvezér is lesz a Hadikban -, a csapnivaló szövegek, rémes beállítások és rosszul megrendezett jelenetek közepette csak vergődni tudnak, miközben hősiesnek igyekeznek látszani. A sorozat legfurcsább eleme Gertrúd karaktere. Itt tényleg érződik, hogy rámentek a Trónok harca vonalra, tűzről pattant, kardforgató hercegnőt csináltak a királynőből egy vaskos szerelmi szállal, majd nem tudták eldönteni, hogy akkor szeressék vagy sem a karaktert. Bár őt hibáztatják az elmesélés során sok mindenért, igazából semmi rosszat nem csinál azon túl, hogy férje ambíciót gerjeszti, sőt, saját kártékony meráni rokonságával is szembeszáll egy jelenetben, így a halála akár drámainak is tekinthető – hogy aztán András ne álljon igazi bosszút érte.
Érződik, hogy a készítők nem tudtak ezzel mit kezdeni, ezért gyorsan kimondatták egy történésszel az egész széria legcikibb félremagyarázását:
A királynő meggyilkolása a magyar politikai mentalitásba kevésbé illik bele, nem sok magyar királynőt öltek meg, ez inkább egy déli, balkáni színezetű kultúrából érthető meg.
Sajnos az egész sorozat ilyen mondatokkal van kitömve, ez működteti az egész dramaturgiát azon túl, hogy András minden tettét az egekig kell dicsérni, hogy aztán mindez a címbéli Aranybulla megszületésének indoklásával csúcsosodjon ki. Mert mit csinálnak a sorozat készítői szerint a régi rendszer képviselői, az áskálódó ellenzék és az idegen hatalmak ellen harcoló András király? Jól kicselez mindenkit azzal, hogy
teljesen önként megad nekik mindent, amit addig követelnek, és egyben lemond egy sor előjogáról.
Jól összezavarta őket, ugye? Merthogy a sorozatban tényleg így magyarázzák az okirat keletkezését, ami nem mellesleg valóban fontos eleme a magyar történelemnek és jogtörténetnek. Csak ugye azok a fránya történelmi tények és összefüggések kicsit másként néznek ki. Andrásból mégis olyan igyekezettel próbálnak meg nem értett reformgondolkodó szuperkirályt csinálni, hogy ebbe még az is belefér, hogy hisztis tinit csinálnak az apja elképzeléseit ellenző hercegből, az egyébként jóval pozitívabb megítélésű későbbi IV. Bélából.
Hogy milyen lesz az ígért mozifilm, arra van néhány tippünk, de ha az alkotóknak van egy kis eszük, legalább ezt a ronda, hideg és szürke szűrőt leszedik a képről.
Értékelés: 2/10
