Következzék néhány méltatlanul elfeledett zenés előadás arról a csatornáról, mely 15 éves fennállása alatt egy egybefüggő, ultrabizarr bakiparádéval zsugorította össze a nézők agyát.
Miért hajlik lefelé a búzakalász?
Egyes örökzöld melódiák bizarr jellegzetessége, hogy egy költői kérdéssel törik rá az ajtót a hallgatóra, ugyanakkor az énekes előadásmódjával rögtön meg is válaszolja azt. Jelen esetben a „miért hajlik lefelé a búzakalász?”-ra egyértelmű válasz: a művésznő hangszínétől. És az általa kibocsátott frekvenciától nem csupán a búzakalász, de egy komplett Amazonas-menti erdőszakasz is lekonyulna, miközben a lajhárok tompa puffanással landolnának a gyér aljnövényzeten. A művésznő ugyanakkor kétségkívül megteremti az azonosulási pontot velünk, mint mindenki mással is, aki hallott már életében nyugalmazott konyhásnénit szüreti bálon gajdolni. Talán ennek köszönhető, hogy a performansz hamar utat talált a népművészek szívéhez, akik különös kegyetlenséggel házasították össze azt Lady Gaga Pokerface-ével. (Tegyük hozzá: a Grammy-díjas popsztár akkor sem tudná megütni a művésznő által képviselt extravagancia ennyire extrém szintjét, ha szafaládéból szőtt nagyestélyiben lépne fel egy dalmatafalka előtt.)
Amikor majd nem leszek már…
A Budapest TV Kívánságkosara többször került pirotechnikusok látószögébe, ugyanis olykor a legpusztítóbb robbanószerek rejtekhelyéül szolgált. A tízfős nézősereg pedig nem átallott a zene szárnyán ballisztikus rakétákat küldeni a karancslapujtői nagymamának. Az előadó ezúttal Hajgató Rezsőné – Pötyi néni, aki egy otthonka-nagyestélyi hibridben prezentálja az Amikor majd nem leszek már kezdetű hurráoptimista nosztalgiaslágert. Azaz prezentálná, az andalító bevezető hatására ugyanis éberkómába merül, a zongorista pedig hiába bólogat neki, mint egy hiperaktív rajzfilmbagoly.
K. Nagy László: Halló, bébi
A Budapest TV szórakoztató műsorai megannyi alkalommal vetették fel „a tyúk vagy a tojás?” problematikáját. És nem csupán abban a vonatkozásban, hogy ezen adások generálták-e a Mindenre Kiterjedő Univerzális Agyhúgykövet, vagy éppen ez utóbbi hatására születtek-e meg. A kérdés jelenleg nem más, mint hogy David Lynch vajon inspirálója vagy ihletettje volt-e ezen műsoroknak. Az alábbi felvételen látható vörös függöny előrevetítené a visszafelé beszélő, vonagló törpe felbukkanását, ám helyette egy jóval bizarrabb entitás csapódik az arcunkba. A varrógéparcú operettprimadonna a Lila akác című szalonvígjáték betétdalára tátog rá egy csokor virág és egy üveg, jól behűtött folyékony nitrogén reményében.
Rábai Németh Ferenc: Esztike-tike-tike
A következő felvételen újabb sláger kerül terítékre a Ki Kap Előbb Szívinfarktust nyugdíjas táncház vasárnap délutáni műsorlistájáról, ezúttal némi természetfilmes körítéssel: a nyugalmazott hím kócsag kalauznak álcázva próbálja elnyerni a mezopotámiai szoborrá merevedett nőstény szimpátiáját, melyhez a táncikálás eszközét sem vonakodik bevetni. Majd nem egész egy perc elteltével az áhított nőstény beadja a derekát, és párzási medvetánccal szentelik meg a frigyet. A dekorrácsokra felfutatott muskátli a produkció láttán önmagát porozza be.
Éva így szólt: Ádám, drágám…
És újfent az imént látott Rábai Német Ferencet csodálhatjuk meg, amint csípőből prezentálja a magyar televíziózás történetének egyik legfelkavaróbb momentumát. Normális esetben joggal gondolhatnánk, hogy egy Superman-logóval ellátott kapszula landolt felügyelet nélkül hagyott Jaffájában, ám jól tudjuk, hogy a Budapest Televízióban azon fellépőket preferálták, akik józanul is képesek voltak sebességi rekordot dönteni a tébolyrolleren. Vélhetőleg ez az egyetlen „ésszerű” magyarázat arra, miért is öltözött ehhez a performanszhoz Cyndi Lauper Rákóczi téri doppelgangerének. Mindenesetre a Nyugdíjfolyósító Intézet által biztosított biodíszletek legalább annyira önfeledten fogadják a performanszot, mint mi magunk, az 1.20-nál felbukkanó úrnál talán senki nem követelt még ennyire intenzíven ciánkapszulát puszta mimikájával.
