Senki sem énekli olyan rezignált életörömmel a Ragaszthatatlan szívet, mint ő.
Elsőre még nem is láttam az egész filmet, sőt, nekem az 1984-ben bemutatott Eszkimó asszony fázik sokáig csak egy Trabant-klip volt. Ez volt az a zenekar, ami olyan, mint a Balaton, csak épp nem Víg Mihály, hanem Méhes Marietta hangján szólaltak meg a dalok. Amikor pedig megláttam és meghallottam, ahogy Xantus János filmjében a Ragaszthatatlan szívet énekli, beleszerettem, és valószínűleg nem voltam ezzel egyedül.
„Unatkozhatnék is”
Még egyéves voltam az 1984. május 31-i bemutató idején, szóval hozzám jóval később jutott el a Trabant, majd a Víg Mihály vezette Balaton zenéje.
A nyolcvanas évek undergroundja hozzám a kilencvenes években ért el, és te jó ég, mennyire működött még akkor is.
Odavert a Bizottság, a Sziámi, a Kontroll Csoport és persze a Trabant is. A Ragaszthatatlan szív című számot először egy Balaton-kazettán hallottam Víg Mihály előadásában, és már az is működött, de Méhes Mariettával volt az igazi, akinek nemcsak hangja, de az is visz magával, ahogy ott áll, elbűvölő bizonytalansággal, mint egy kizökkentett versmondó lány.
„Nem pusztán azért választottam őket, mert jó színészek, hanem a lényük, a karakterük, a mindegyikükben meglevő sugárzás ragadott meg, ami a vásznon – lévén mindhárman rendkívül fotogének, jól filmezhetők – még jobban felerősödött.”
– mondta Xantus János Filmvilág 1984. februári számba adott interjúban. A „mindhárman” alatt a főszereplőkre gondolt:
„a lengyel Boguslaw Linda, aki már legalább tíz filmben játszott, igazi profi; mint Méhes Marietta, aki mögött nem áll színházi vagy filmgyári tapasztalat; mint Lukáts Andor, aki Kaposvárott kivételes színpadi rutinra tett szert”.
Az Eszkimó asszony fázik telis-tele van önéletrajzi elemmel, és amellett, hogy egy ma is élvezhető korlenyomat, a legnagyobb érdeme, hogy a film által fennmaradtak a Trabant zenekar eredeti felvételei.
