McGregor varázsa általában abban van, hogy elképesztően szimpatikus tud lenni, és persze remek színész is, de mi van, ha egy gátlástalan bankrablót játszik?
Ewan McGregor minden volt már, csak énekes halott nem: játszott már piti drogost, jedi lovagot, saját maga klónját, de rendszerint szerethető, kedves fickókat. Ami nem jelenti azt, hogy ne tudna akár egy kőkemény bűnöző bőrébe bújni, sőt, akár egy kőkemény ausztrál bankrabló bőrébe bújn. mi ugyan nem fogjuk a szinkron miatt érezni a különbséget, de jelentem, senki sem reklamált az eredeti verzióban a kiejtése miatt, pedig ahogy az ausztrálok az angolt beszélik…
Szóval McGregor egy bankrabló itt, bizonyos Brendan Lynch, hazájának egyik leghírhedtebb bűnözője, aki minimum 20 évet tölt éppen a rács mögött. Ahová egy fiatal srác is bekerül, JR, valami piszlicsáré ügy miatt 6 hónapra, és friss húsként bajba is kerül, de Lynch segít neki, megvédi és a szárnyai alá teszi. No nem ingyen, a hamar szabaduló srácnak kell odakintről megszerveznie a szökését, sőt, ha már beindult az üzlet, beszáll egy aranybánya kirablásába is, mert minek menjen az ember a bankba rabolni, ha már a forrásnál le lehet csapni az árura? Csakhogy a rablással őket megbízó férfi átveri őket, és az is kérdés, egymásban bízhatnak-e, főleg azután, hogy felbukkan egy titokzatos lány, aki hamar elcsavarja a fiú fejét.
A 2014-es Fenegyerek gyakorlatilag hibátlan bűnfilm, és azért nem hívom kriminek, mert van itt minden az ún. heistfilmből a börtöndrámán át a thrillerig és a szélhámos meséig, de azon belül is rablás, szökés, autós üldözés, leszámolás, és ami csak kell. És Julius Avery rendező hibátlan ritmusban vezényli le az egészet, amihez persze jól jön az azóta nagyon befutott Jed Kurzel zenéje is, de ez mkit sem érne a színészek nélkül. Nem mondom, hogy a JR-t játszó Brenton Thwaites iszonyatos nagy tehetség, de itt jó, Ewan McGregor pedig kifejezetten élvezi, hogy végre keménykedhet, és ez jól is áll neki. És persze ott van Alicia Vikander a srácot megkísértő kelet-európai lányként, és egy csomó abszolút hiteles szikár arc, akiknek nyilván semmit sem mond a nevük, de nélkülük aligha kaptunk volna ennyire hiteles bepillantás a helyi alvilágba. Hiába, no, az ausztrál bűnfilmek hagyományosan baromi jók - lásd A Snowtown-i gyilkosságokat (2011) vagy az Animal Kingdomot (2010) -, csak hozzánk ritkán jutnak el.
